Scuola leonardesca (XVI-XVII) - Ecce Homo

PITTORE LEONARDESCO (XVI/XVII)
Folyóirója ANDREA SOLARI követője
(Milánó, kb. 1470 – 1524)
Ecce Homo
Olaj és tempera vászonra, cm 44 x 33
Keret mérete cm 62 x 51 x 5 körül

MEGJEGYZÉS: Intermidiart gyűjtemény kiállítási katalógusának publikálása. A mű nem aláírt. Garancia- és jogtisztasági bizonyítvány. A mű fekete lakkozott fából készült kerettel rendelkezik (defektek):

Készítve vászonra, ez a „Ecce Homo” sötét alapszínnel – a szükséges körültekintéssel – a XVI– XVII. század közé sorolható, és az észak-olasz festői kultúra körébe vezethető vissza. Attribúciós szempontból feltételezhető – a megfontolt óvatossággal – egy lombardi ízlés a kompozíció felépítésében és a Leonardó-szerű jegyekben.
Az alkotás stílusa és formális jegyei közvetlenül a leónardusnak nevezett körhöz kapcsolhatóak, azaz azokhoz a lombardi festőkhez, akik az 1500-as évek elejétől különböző mértékben Leonardo da Vinci nyelvén alapulva a volúmok lágy kidolgozását, a kifejeződések pszichológiai intenzitását és a fény mértéktartó használatát vették át.
A kép a keresztény Ecce Homo témát ábrázolja, vagyis Krisztust koronával és töviskoszorúval megkötözve, a központi téma a devotionális festészetben XV–XVII. század között, amely a hívő testi és érzelmi átélésének elősegítésére szolgált. Krisztust félportréban ábrázolják, a feje fölött a töviskorona, kezei egy kötéllel összekötve, a pálca/staff, amely mintegy scepterszerűen funkcionál, olyan ikonográfiai elemek, amelyek a keresztre feszítés előtti gúnyra utalnak. A sötét háttér narratív elemek nélkül a figyelmet a fej kifejeződésének szenvedélyes ruházására összpontosítja, hangsúlyozva az introspektív dimenziót.
Az ilyen beállítás közvetlenül utal az Andrea Solario által kidolgozott kompozíciós típusra, amely a közelebb lépés, a figura izoláltsága és az érzelmi intenzitás fokozása révén jellemző, a fény-árnyék kontrasztján keresztül. Hasonló példányok az amerikai Philadelphia Museum of Art gyűjteményében is megtalálhatók, bizonyítva a solariano-modell széles körű elterjedését.
Andrea Solario (Milánó, kb. 1470 – 1524), a lombardi Reneszánsz legkiválóbb tolmácsai közé tartozva, bár leonardeszki-ként is említik Leonardo hatására, önálló nyelvet fejlesztett ki, amely összeolvasztja a nordic naturalizmust, a fényérzékenységet és a velencei hangulatokat. A Carona Solari családhoz tartozott, testvére Cristoforo Solari, a Gobbo volt. Velencei tartózkodása alatt Giovanni Bellini és Antonello da Messina műveit tanulmányozta, magába olvasztva a színkontrasztot és a részletek analitikus figyelmét; később Leonardo hatása megerősítette plasztikus érzékenységét és mély pszichológiai megfontolást. 1507-ben a francia Georges d'Amboise bíboros hívta Franciaországba, hozzájárulva az olasz reneszánsz ízlés terjedéséhez a dél-franciák körében.
Az adott mű kifejezetten mutatja a stiláris és ikonografikus függést az Észak-olasz első reneszánsz festészetétől. A modellálás minősége, a bőrszövet megjelenítésének figyelése és a lágy, összetartó fény használata a solariano-modellek átvételére utal, ám ezek a motívumok későbbi korszakban újrafogalmazva jelennek meg.
Ezek miatt valószínű, hogy a festményt a hatvanas évek végétől a XVII. század elejéig lehet elhelyezni, olyan kulturális kontextusban, amely még befogadja és megújítja a leonardesi mintákat egy modern érzékenységgel.
A repedezések, használat jelei és restaurálási beavatkozások jelenléte ellenére az összkép és a színskála összhangban van a lombardo-veneti feldolgozás 16–17. századi devotionális termelésével.
A technikai-stílus elemzések jelenlegi állása szerint nem lehet biztos attribution-t megfogalmazni, sem pontos kronológiát meghatározni. Így szükség lesz célzott diagnosztikai vizsgálatokra – szükség esetén rétegzettségi és reflektográfiai elemzésekkel kiegészítve – és egy megfelelő restaurátori beavatkozásra. A megadott óvatos gondossággal a festményt egy jó minőségű, szilárd képzésű festő kezének tulajdonaként lehet visszavezetni, aki valószínűleg a XVI. század végétől a XVII. század első évtizedeiig tevékenykedett, és személyes érzékenységgel értelmezte újra Andrea Solario által kidolgozott modelleket.
A mű állapotáról szóló állapotjelentés szerint a vászon középszerű állapotban van. A festéklapon patinával borított. Láthatók – Wood-fény alatt – régi restaurálások, átlátszóság és a felület kopása. Napfényben megfigyelhető a sötét alapszín oxidációja és néhány festékkupac lepottsága. A hátsó oldalon a vászon két deszkára van felfogatva – amint a fotón is jól látható –, hogy megakadályozzák a fa későbbi elvetemedését és repedezését. A mi általunk közölt állapotjelentés pontos és alapos, de mindenestől részleges és nem teljeskörű, mivel nem specializált laborokban és nem technikai eszközökkel készült. Napfényben látható egy finom craquelé, amely az adott korra utal. A festmény jó ecsetkezelést mutat, érdemes mély attribúciós vizsgálatra, átfogó restaurálás után. A vászon méretei: cm 44 x 33. A festmény egy szép, fekete-lakkozott fa kerettel gazdagított (XIX. századi?), mérete a keretben cm 62 x 51 x 5 körül, hibákkal. „A fentebb a fotókon látható keretet az eladó vagy egy harmadik fél tette a műre. A keret a műhöz további költség nélkül kerül adásba, hogy azonnal ki legyen állítható, amint megérkezik. A keret ajándékszolgáltatásként, és nem tekinthető a mű állandó részének. Így a keretre vonatkozó bármilyen potenciális kár, amely nem érinti a művet, nem elfogadható az reklamáció vagy a rendelés visszavonása érdekében.”

Provenienza: Privát gyűjtemény

Publikáció:
 Bűn nélküli/Unknown? Inedito; (igen: Inedito)
 I Miti e il Territorio nella Sicilia dalle mille culture. INEDITA QUADRERIA katalógus a “I Miti e il territorio” ciklus festményeinek gyűjteményéről, Lab_04 kiadó, Marsala, 2026.

Dobozos szállítás faszerkezetű ládában. Olasz területen kívüli értékesítés esetén a vevőnek várnia kell a kiviteli ügyintézések folyamatát.
Tájékoztatunk, hogy a szállítás késhet. Elnézést kérünk az esetleges kényelmetlenségért és köszönjük megértésüket.