Agathe Toman - Orange Sunset - 2/15

Ez a mű a művész „MEGOSZTOTT KOLLEKCIÓJÁNAK” része. Művészi fényképnyomat ragyogó papíron, szemcsés felülettel. 2025 tél.
Kialakítás a jobb alsó sarokban aláírt. A legalsó bal sarokban számolás. A tetején aláírt és azonosított, hátul dátumozott jelölés. Biarritzban, Franciaországban nyomtatva. Egy hitelesítési tanúsítványt is mellékel az alkotó által kitöltve és aláírva a vevő részére. A fotó keret nélkül kerül forgalomba, hogy feltekerve küldhető legyen.

Művész önéletrajza:
Született 1989-ben, francia, osztrák és cseh származású, Agathe Toman francia több területre kiterjedő művész, aki a festészet mellett költészettel, szobrásszalmással, rajzzal és fotóval is foglalkozik. A párizsi Locsik Világkép Szövetségének pezsgő iskolájában végzett tanulmányok és 9 év couture-házakban gyakorlott stylisti munka után úgy érezte, kimondottan a saját alkotására szeretne koncentrálni.
Ma kilenc éve a Landes megyében él, Agathe a kortárs művészeti színtér feltörekvő alakjává vált, itthon és nemzetközileg is elismerik.

A Sotheby’s-nál 2021 óta jegyzik, művei három licitre kerültek, ami gyors felemelkedését és a neves művészeti körökbe való befogadását bizonyítja. A művész hozzájárulásai számos kiállításon, különösen az Art Paris-on kiemelkedő sikert arattak, és világszerte több magángyűjteménybe kerültek.

Agathe palettája mély fekete és kék árnyalatokat kedvel, diszkrét színritmikában mozogó koloritsé, melyben tiszta pigmenteket, tintákat, olaj- és akrilfestékek intenzitását használja, amelyek összekapcsolódnak a rejtett dolgokkal, és a nézőt a látható határain túlvezeti. A vászon ereje visszhangot ad saját tapasztalatainak.

A Bic tollal készített rajzai destabilizáló vonzerejükről tanúskodnak. Agathe fotói kaleidoszkópikus absztrakcióik révén megzavarnak, nyugodt érzésekkel öntenek el, mint a tökéletes súlytalanság visszaidézése, amely a kezdet volt számunkra. Több száz verse ritmusu világát adja művészetének egy lyrikus jelleget.
Az első verseskötete, „You will have to learn to smile again”, 2024 télen jelent meg.

Túl a művészi tevékenységén Agathe mélyen elkötelezett a tranzakciós analízissel folytatott pszichoanalízis tanulmányozásában, amelyet négy éve Párizsban folytat. Ez a kutatás gazdagítja folyamatát, lehetővé téve számára, hogy művészetébe nagyon mély pszichológiai dimenziókat építsen be, amelyek új rétegeket teremtenek.

Agathe nem válnik el művészetétől társadalmi elkötelezettségétől. Művészetét olyan fontos témákra összpontosítja, mint a mentális egészség, a környezetvédelem és az oktatás. Ezek a gondolatok nem csak alkotásaiban jelennek meg; identitásának és személyiségének szerves részét képezik.

Munkáját számos neves kiadványban elismerték és ünnepelték, köztük a Forbes, az L'Oeil és az Elle, amely megerősíti a kortárs művészeti területen betöltött jelentős hatását.

Agathe Toman továbbra is elbűvöl és inspirál egy globális közönséget, művein keresztül betekintést nyújtva az emberi tapasztalat összetettségébe, úgy ahogy ő látja, és művészetté alakítja. Ezeket a tapasztalatokat nagy nagylelkűséggel osztja meg.

„VIZIÓM:
Munkám a lélek és a test közötti mély kapcsolatok feltárására törekszik, összekapcsolva a szellem és az anyag dialógusait. Megvizsgálom, hogyan működnek környezetükben, milyen kapcsolódási pontokat alakítanak ki, és a keletkező rezgések — érzékelhetők és kifejezhetetlenek egyaránt — hogyan sugározzák magukat.
Olyan témákat kutatok, mint identitás, memória, az emberi természet és az egyén és környezete viszonya. Műveim érzelmi mélységgel és egyfajta feszültséggel rendelkeznek, amelyek arra hívják a nézőt, hogy introspektív módon elmélkedjen, megnyitva az öntudat felé vezető utat.

Ezt a szándékot a műveim anyagiságában is megjelenítem: elhatározottan absztraktak, monokrómok, finom tónusok, ahol a sötétség együtt él a világossággal, a kék a feketét érintve súg vagy egyedül ragyog. A fény hiánya/ jelenléte közt vagyunk.
A festmények, installációk, rajzok és fényképek mind abszolút alkotások, amelyek mentesek a másolástól, és tiszta érzelmi hatást keltenek, előhívva a láthatatlan felébresztését; műveim így visszatükrözik e belső aspektusokat.

A kezeim és a pigmentek, szénfáklyák, golyóstoll és festékek közötti alapos egybehatás révén a papírra vagy vászonra történő anyaglerakás egyedi jegyet hoz létre. Az én kivitelezési technikáim soha nem ismétlődnek, kontroller nélküli eredmény; fokozott egyediség.
Így dolgozom, hogy megállítsam a matéria mozgását, a fény sűrűségét, és belőlem adjak ennek lobogását, a Sajat Én felébresztéséért.

Mindig van valami, amit nem sejtettünk. Valami váratlan. Ez a kimondhatatlan, rendkívül összenyomott, finoman ébresztett, amely alávet bennünket és eláraszt bennünket. A víz, a gravitáció, a kéreg—ezek mindenütt jelenlévők, átalakítják a megfigyelőt erejük által. Egy egyértelműen egyedi lenyomat keletkezik, lírai absztrakció, műveim öneletrajzokká válnak, részeim portréi.
Azt mondom, alkotásaim a „mentális állapotok materializációi”, emberi tájak, a lelkem szálai, amelyek mások éppolyonnyi eggyé válhatnak.
Értékük nem esztétikai, hanem a hatása a néző tekintetében keletkező rezgésekben rejlik. Két érzékenység találkozása és már nem két különálló személyiség. Ez egy élő folyamat. A mű túllép a közvetlen jelenségen. Aktív lényekként tekintek rájuk, létrehozva új kötések közte és közöttünk.

A néző ezáltal alkotóvá válik, életet ad a művet egy pszichikai rezonanciák alkimiaián keresztül.

Elő kívánok segíteni egy új látásmód felé vezető utat, önmagunk, a világ és a mások felé.

Ha a néző most meghívást fogad, a pszichikus rezonanciák egybehangolódnak és egyazon szimfóniában hangolódnak össze, elkezdődik a párbeszéd, egy ütem érzetét kelti. Lényeges az, hogy a lélek anamorfózisa megrajzolódik, megfoghatatlan tükörként. Ez egy költői élmény.
Egy intenzív és erőteljes jelenlét. Igényes élmény.

Azt szeretném, hogy műveim finomítsák az emberi elméket, élesítsák a lelkeket, és az érzelmek visszhangra találnak benne, hogy a szavak is visszhangozzanak.
Ami fontos, az az, amit a mű bennünk mozgósít, és ennek a találkozásnak az eredménye.

„A pszichés szenvedés a tárgyiasítási folyamatot meghaladó dolgokhoz kötődik. Szenvedünk annak a dolognak a blokkoltságától vagy attól, hogy pszichikai írást vár valamilyen, de még nincs belső tükörre, visszhangra, hallgatásra és befogadásra találó folyamat. Az ember nem csak a események vagy bizonyos gondolatok miatt szenved, hanem mert bizonyos folyamatok benne nem találtak tükröt, visszhangot, hallgatást és befogadást, és így vándorolnak el." – René Roussillon - Pszichológia és klinikai patopszichológia kézikönyve, 146. oldal.

#exclusivephoto