Francesco Polazzi - Storie dal campo quantico

Francesco Polazzi egy kortárs festő Emilia tartományi eredetű, Bologna környékén aktív művész, aki itt él és dolgozik. Bolognaban tanult irodalmat és filozófiát, majd Birminghamben, Angliában szerzett Master of Fine Arts diplomát. Festészetében a figurativitás és az absztrakt között szinte szivárog össze a pop-art és a street art hatásai, a posztmodern absztrakció felé terelve egy személyes, dinamikus vizuális nyelvet teremtve. Dílátozottan lenn legtöbb műben valós és szimbolikus formák, mintázatok és színezések léteznek együtt, olyan összhatásban, amely a test és az elme közötti párbeszédre, valamint a képek érzékeny értelmezésére hívja fel a figyelmet.

„A kvantmező történetei” – leírás és értelmezés
Ebben a képben:

Formák és színek kombinációja:
Polazzi folyékony formákat használ, gyakran kiegészítő színeket, hogy erőteljes fénykontrasztot hozzon létre. A színek kölcsönösen kiemelkednek, ezzel a vászonra vibráló energiát és vizuális feszültséget adnak, amely a kvantummezőben a lehetőségek folyamatos mozgását idézi meg.

A figurák polimorfizmusa:
A kompozíció olyan formákat idéz, amelyek egyszerre antropomorf alakokra, éteri tájakra vagy szimbolikus konfigurációkra utalnak. Nincsenek fix képek, inkább vizuális küszöbök, ahol a percepció különböző értelmezések között ingadozhat: egy maszk, egy megvilágított völgy, egy alakulóban lévő figura.

A lehetőségek mezeje – kvantumvalóság:
A “kvantmező” témát vizuálisan egy lépkényként ábrázolja az egzisztencia és a nem-létezés között: a formák nem teljesen meghatározottak, inkább különböző állapotok között ingadoznak. Metaforikusan felidézi a kvantummechanika fogalmát, amelyben a részecskék és állapotok egyszerre léteznek számos lehetőségben, mielőtt végleges formába “összeomlanának”.

Filozófiai és szimbolikus megközelítés:
A művész filozófiai képzése és az absztrakció és szimbolizmus kombinálására irányuló hajlama miatt a kép filozófiai és esztéti szinten is értelmezhető: a kvantmező mint az internalis végtelen potenciálok metaforája és a tudományos tudás és szubjektív élmény közötti párbeszéd metaforája.

A neurotudományokkal és ezotériával való kapcsolódás:
A festményben állandóan változó színes és formális rezgések felidézhetik az idegrendszeri és tudatossági folyamatokat, amelyeket a neurotudományok vizsgálnak, továbbá utalnak az ezoterikus nézetekre: a valóság „lehetséges hálózata”, amely folyamatos transzformációban van.

Stílus összefoglalója
Összességében ez a kép a vizuális nyelv olyan keresését tükrözi, amely nem korlátozódik a puszta reprezentációra, hanem a figurativitás és az absztrakció, az esztétikai élmény és a filozófiai koncepció összekapcsolására törekszik, olyan képeket létrehozva, amelyeket nem fedeznek fel azonnal, hanem a néző szemére eresztve megfigyelés és átalakulás útján tárulnak fel. Ez a dinamikus és nyitott elem összhangban áll Polazzi megközelítésével, aki a kortárs befolyásokat egy olyan vizuális narrációval ötvözi, amely többféle értelmezést képes előhívni.