Francesco Polazzi - Storie dal campo quantico

Francesco Polazzi egy kortárs festő Emilia tartományi gyökerekkel, aki Bologna környékén tevékenykedik, ott él és dolgozik. Bologna-ban tanult Bölcsészetet és Filozófiát, majd szerzett egy Mesterképzést Fine Arts fokozaton Birminghamben, Angliában. A festészete figuratív és-absztrakt elemeket ötvöz, olyan befolyásokat felhasználva, amelyek a pop- és street art-tól a posztmodern absztrakcióig terjednek, ezzel sajátos, dinamikus vizuális nyelvet teremtve. Munkáinak középpontjában valós és szimbolikus formák, mintázatok és színezett terek állnak, olyan összetételben, amely meghív a szellem és test közötti párbeszédre, valamint a képek érzékeny értelmezésére.

“Storie dal campo quantico” – leírás és értelmezés
Ebben a képben:

Forma- és színkombináció: Polazzi fluid formákat és gyakran kiegészítő színeket használ, hogy erőteljes fénykontraszt hatását érje el. A színek egymást kiemelik, ezzel a vászon energiával és vizuális feszültséggel tölti meg, amely a kvantumterület lehetőségeinek állandó mozgását idézi.

Formák polimorfizmusa: A kompozíció olyan alakokat idéz, amelyek egyszerre antropomorf alakokra, éterikus tájakra vagy szimbolikus konfigurációkra utalnak. Nincsenek állandó képek, inkább vizuális küszöbök, ahol a percepció különböző értelmezések között ingadozhat: egy maszk, egy megvilágított völgy, egy fejlődésben lévő karakter.

Lehetőségek területe – kvantumvalóság: A “kvantummező” téma vizuálisan úgy jelenik meg, mint egy küszöbteret az örök létezés és nem-létezés között: a formák nincsenek teljesen meghatározva, inkább különböző állapotok között tétováznak. Ez metaforikusan felidézi a kvantummechanika eszméjét, amelyben részecskék és állapotok egyszerre léteznek sok lehetőségben, mielőtt egy végleges formába “összeomlanának”.

Filozófiai és szimbolikus megközelítés: Az alkotó filozófiai képzettségére és a geometria- és szimbolizmus ötvözésre való hajlékonyságára tekintettel a kép filozófiai és ezoterikus reflexióra is alkalmas: a “kvantummező” mint a belső végtelen potenciálok metaforája és a tudományos tudás és szubjektív tapasztalat közötti párbeszéd.

Kapcsolat a neurológiával és ezoterizmussal: A festményben megfigyelhető állandó szín- és forma-ingadozások felidézhetik a észlelés és tudatosság folyamatait, amelyeket a neurológiai kutatások vizsgálnak, továbbá felidézik az ezoterikus elképzelést a valóságokról mint a “lehetőségek hálózatáról”, amely folyamatos átalakulásban van.

Stílus összességében
Összességében ennek a képnek a stílusa azt tükrözi, hogy a művészi nyelv nem csupán a puszta ábrázolást célozza meg, hanem a figuráció és absztrakció közötti összegzést, a látvány élménye és a filozófiai koncepció közti harmóniát kutatja, olyan képeket alkotva, amelyek nem feltétlenül tárulnak fel azonnal, hanem a néző tekintetére várva fedeződnek fel és formálódnak. Ez a dinamikus és nyitott elem összhangban áll Polazzi megközelítésével, amely a kortárs hatásokkal és egy vizuális narrációval keveredik, amely több értelmezést késztethet elő.