Mattia Montone - Tra abbandono e sconforto

A mű abból a vágyról születik, hogy egy megosztott törékenység pillanatát mesélje el, abból a csendes időből, amikor egy ember a másik jelenlétében talál menedéket. A két alak – az egyik térdel, a másik a fejét a saját lábaira támasztva – egy egyszerű, mégis gondoskodással, bizalommal és védelemmel teli gesztust fejez ki.
A nézőt arra hívják, hogy ebben a jelenetben egyetemes érzelemre ismerjen rá: az elengedés szükségére és az arra az erőre, amely a támogatásból fakad. A nyelv lecsupaszítása és a tiszta stílus választása középpontba helyezi a gesztust és a kapcsolatrendszert, átformálva a jelenetet az intimitáció és a megosztott emberiesség jelképévé.