ALGO - Muthologia

Művész: Algo (francia kortárs művész, Franciaországban tevékenykedik, a 21. században született)

Állampolgárság: Francia

Cím: Muthologia

Évszám: 2024

Technika / Támogatás: Vegyes technikák vásznon (akril, anyag, cseppzések, gesztusos munka)

A mű méretei (kép): 70 × 90 cm
A vászon + keret méretei: 73 × 93 cm
Szekció: A mű keretes, vászonra feszített lemezre szerelve (körülbelül 2 cm vastagság)

Szerzői jog / Aláírás:
Díszes, alcímzett és datált a vászon hátoldalán kézzel az alkotó által.

Kiadvány / Editions:
Egyedi alkotás (eredeti darab).

Eredet / Provenance:
Az alkotó gyűjteménye (Franciaország).

Dokumentáció:
Az alkotó által kiállított hitelesítő igazolás.

Állapot:
Nagyon jó általános állapot.
A munka részeként tervezett anyaghasználat, hordalékok, reliefek és impasto jelenléte része a műnek.
A vászon és a keret kitűnő állapotban van, nincs elszakadás vagy restaurálás.

A keret az alkotó által faanyagból készült.

Szállítás:
A mű vászonra feszített kerettel és keretben küldhető (hozzávetőlegesen cserélhető) gondosan védve (strong csomagolás, sarkok védettek).

Szállítás lehetséges Franciaországban és nemzetközileg.

______________________________________

Ez a mű Algo vizuális kutatásának folytatása az alak megjelenésének és annak kollektív tudatalattiban való perzisztenciájának témáiról. A mozdulatlanság és a figurativitás határán a vászon a jelenlét gyenge kibontakozását kutatja egy instabil festői mezőben.

A sötétkék és fekete tónusok uralkodó jelenlétében a kompozíció egy bensőséges, szinte abyssusi merülést idéző teret sugall. A matéria rétegződések, elmosódások, karmolások és áttetsző rétegek által dolgozott, mozgó mélységet teremtve. Középen egy antropomorf alak sejlik fel: sem teljesen megerősödve, sem teljesen feloldódva, a megjelenés és eltűnés között mozog.

Ez a figura úgy tűnik, mintha valamilyen folyékony vagy éjszakai környezetbe lennének merülve, mintha egy ősi emlékezetbe merülve. A vonások tudatosan bizonytalanok, szinte sémásak, primitív ikonokra vagy rituális jelekre emlékeztetve. A mű így vizsgálja a kép keletkezését: mikor válik az anyag arccá? Milyen észlelési küszöbön ismerjük fel a jelenlétet?

A sötétebb tömegek és a világosabb zónák közötti kontraszt feszültséget sugall a felfedés és az elrejtés között. A figura nem hívja fel magára a figyelmet: ellenáll a néző tekintetnek, és a nézőt aktív részvételre kényszeríti. A festmény ezáltal egy olyan projektív térgé válik, amelyben a kulturális memória, a szimbolikus képzelet és az észlelési folyamatok írják alá magukat.

A «a figura véletlen kutatása» sorozatba illeszkedve ez a mű Algo munkáját mélyíti a pareidolia és az észlelési mechanizmusok terén. A archetipusok túlélését nem a tipikus ikonikus frontális ábrázolásban, hanem az anyagból származó lassú kibomléssel játssza ki.

Ezáltal a kifejező kortárs festményen keresztül az alkotó a formák törékenységét, a jelentés építését és a képek kollektív pszichében rejlő rejtett hatalmát kérdőjelezi meg.