Inka Ton Majomformájú áldozótál - 9.5 cm

Kifejező, figurálisan megformált áldozati tál stilizált majom alakjában, a késő prekolumbiánus And-kultúrák ikonográfiájának hagyományára építve. A tárgy egyaránt jelképe egy kis rituális edény funkcióját és egy szoborszerű állatábrázolást, és tükrözi az állatok szimbolikus jelentését az Inka–világnézetben.

A tányér kompakt, gömbölyded testet mutat, amelyből a plasztikusan kidolgozott fej emelkedik ki. A tágra nyílt száj központi nyílást képez, és dinamikus, élő hatást kölcsönöz a darabnak. A felső részben finoman bevésett vonalak a szőrzet struktúráját vagy a fej rajzát sejtetik, és hangsúlyozzák a kézműves kidolgozottságot. A redukált, elvont formanyelv megfelel a prékolumbián állatábrázolások jellemző stilisztikai felfogásának, ahol a szimbolika és kifejezés kerül előtérbe a naturalista részletek helyett.

A majom a prékolumbián kultúrkörben különös jelentőséggel bírt, és gyakran a mozgékonysággal, a természetközelséggel és az emberi és a szellemi világ közti összeköttetéssel társult. Ilyen edénytípusokat rituális kontextusban kis áldozat- vagy italos edényekként is használtak, például folyadékok, magvak vagy egyéb kultikus ajándékok bemutatására.

Felszínén sötét, szinte feketebarna patina látható, finom elszáradás nyomokkal és egyenetlen agyagárnyalatokkal, amelyek az objektumnak archaikus és hiteles kisugárzást kölcsönöznek. A símán lekerekített edénytípus, valamint a funkció és figura közötti harmonikus összekapcsolódás ezt a darabot különösen díszeset és gyűjteményre érdemeset teszi.
Proveniencia

Az objektumhoz nem állnak rendelkezésre írott származási dokumentumok.
A darab a Schuhmacher-kollekcióból származik (-Hollandia), amely antikváriusok és könyvkereskedők családi gyűjteménye volt, akik egyben gyűjtőként tevékenykedtek. A család utolsó tagjának halála után nem maradtak fenn írásos bizonyítékok.

Ismeretes, hogy a család már az 1950-es évektől fogva, megbízható művészeti kereskedőkön keresztül szerezte be tárgyait Amsterdamban. A darabok ellenőrizhetően már a késő 1980-as évek előtt is a család tulajdonában voltak, még annak a családfőnek, az 1986-os halála előtt.