Paolo Fedeli - Venezia sognata 2

Paolo Fedeli Toszkánában született 1957-ben. A sienai művészeti intézetben tanult, és megkapta a Mester »Művészet« diplomaát. Számos egyéni kiállítást rendezett Olaszországban és külföldön. Többek között Ukrajnában, Franciaországban, Oroszországban, Spanyolországban, Rómában és sok más helyen. Szerepel több Állandó Kiállításon. Művei számos köz- és magántulajdonban lévő gyűjteményben megtalálhatók. Tevékenységét nemzetközi és hazai magazinokban és napilapokban ismertették. Részt vett a legjelentősebb, nemzeti kollektív művészeti seregszemléken, és fontos idézeteket és kritikai elismeréseket nyert. 1979-től napjainkig elnyert harminckilenc első díjat festészeti pályázatokon. Paolo Fedeli a természet titokzatos kantája, énekese.

DICONO DI LUI:

Paolo Fedeli a feltétlen elegancia festője. Olykoron megszállott és megismerhetetlen események mesélője, megválaszolatlan kérdések narrátora.
Toszkána és egy nyilvánvalóan ismeretlen nyugati metropolisz közötti bolyongása, ahol minden tájépítészeti panoráma összemosódik a globalizáció abszurditásában, meglepőnek tűnhet előttünk. A nyelvének változása pedig ennél is megfigyelhető. Ennek ellenére észrevehető egy finom összefüggés a parasztházak, a dombok, a derűs ég, az éjszakai fények, a nedves jeges utcák, a koromfekete atmoszferák között: soha nincsenek élőlények, mintha az emberek, a mindennapok, a munka, a szerelem, a gyűlölet, a versengés, az ébrenlét és az alvás elkerülték volna a művész képzeletét, aki a költészetétől kizárta társadalmi vagy inkább realista utalások bármely formáját. Valószínűleg a francia költő, Paul Verlaine is egyetértett vele, a szavak és a színek közötti kellő távolságok felvázolása mellett:

„Aztán szükséges, hogy ne válaszd ki
a szavaidat némi hibával:
nincs semmi drágább a szürke dalnál,
amiben a bizonytalan összeolvad a határozottal.
Menj el minél távolabb az gyilkos éleszságtól,
a kegyetlen szellem és a tisztátalan nevetés felől;
amelyek sebeztetik a kék szemeket!
Fogd meg az érvelést, és nyúzd meg a nyakát!”

Így tehát Paolo Fedeli értelmezési kulcsa: az autoreferenciális és a meglepő elemeket, a bizonytalanság homályába vesztette. A mindennapok retorikája és a hangzatos hangok helyett a csendes, fojtott hiány érzetét alkalmazta. A felismerhető ábrázolást a vizuális költészet magaslatára emelte.

Paolo Levi