Hans Hartung (1904-1989) - L-5-1974

A NYOMTATÁRÓL
- Lithográfia BFK Rives papírra.
- Nyomtatott méret: 31x42, papírméret: 57x77
- A mű a kiadó Erker Presse száraz bélyegét viseli, és hátulról kiadói annotációk találhatók.

A MŰVÉSZRŐL

Hans Hartung, (Lipcse, 1904 – Antib, 1989)

Hans német származású festő volt, a 20. század keleti absztrakt művészet egyik vezető alakja, különösen az európai Art Informel és Absztrakt-kifejezés irányzataival kapcsolatban. Lipcsében született Hartung már fiatalon érdekelt volt a művészetben és a fotográfiában, kifejező vonalak és dinamikus kompozíciók kísérletezése jellemezte. Lipcsében, Drezdában és Münchenben tanult, ahol a modern mozgalmak, például a kubizmus és az expresszionizmus hatottak rá.

A náci hatalomátvétel által rá kirótt száműzetés miatt Hartung Franciaországban telepedett le a 1930-as években, később pedig francia állampolgárságot szerzett. A második világháború alatt a Francia Idegenlégióba lépett, súlyosan megsebesült, amelynek következtében egyik lába amputálták — ez az élmény mélyen nyomta szét életére és művészeti szemléletére.

Hartung leginkább gesztus-abszurciójáról ismert, amelyet energikus ecsetvonások, karcolt vonalak és merész színkontrasztok jellemeznek. Innovatív technikákat dolgozott ki, eszközöket használva, mint a kapanyelések, ágak és spray-pisztolyok, hogy spontán és ritmikus kompozíciókat hozzon létre. Művészete a mozgásra, érzelemre és a festés fizikai aktusára helyezte a hangsúlyt, nem a reprezentációra.

Szakmai eredményei közül kiemelkedik, hogy 1960-ban a Velencei Biennálén a Festészet Nagydíját nyerte el, ami a kortárs művészet egyik legnagyobb kitüntetése. Művei megtalálhatók a világ nagy múzeumaiban, így a Centre Pompidou-ban és a Museum of Modern Art-ban. Hartung öröksége továbbra is központi szerepet játszik a háború utáni absztrakt festészet fejlődésében.