Josep Vilaseca (1954) - Oleaje y ciudad

Pictura Subastas bemutatja Josep Vilaseca tulajdonában álló, ezt a pompás műalkotást, amely a tenger hatalmas energiáját ábrázolja, hogyan ütközik a part felé és a város felé, jelképezve a természet rendíthetetlen erőjét az emberi jelenlét előtt. A festmény kiemelkedik kitűnő technikájával és a festői minőségével, amit közvetít.

· Keret méretei: 51x59x4 cm.
· A mű méretei: 38x46 cm.
· Olaj a deszkán kézzel aláírt művésztől a munka jobb sarkában, Vilaseca.
· A darab jó állapotban van.
· A mű eladó egy gyönyörű kerettel (a liciten ajándékként szerepel).

A mű egy exkluzív magánkollekcióból származik Gironából.

Fontos megjegyzés: a fényképek a tét leírásának integral részei.

A képet professzionálisan becsomagolja egy IVEX szakértő (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű anyagokat használva a védelméért. A szállítási ár magában foglalja a professzionális csomagolás költségét és a szállítást is.
A szállítást a Correos, GLS vagy NACEX végzi nyomon követéssel. Nemzetközi szállítási lehetőségek.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy tengerparti jelenetet mutat be, amelyet a tenger ereje ural egy sötét, szeles napon, ahol a természet erőteljesen hat a város jelenlétével szemben. Első látásra a hab energikusan forog, fehér hullámzhatok tömörödve repesztik a sötét sziklák ellen. A kompozíció a nézőt szinte a víz szintjéhez közelvuzi, lehetővé téve, hogy érezze a viharos tenger közelségét és minden csapás erejét. A légkör nedves, sűrű és mozgásokkal teli, közvetítve az azonnaliság és a realizmus érzetét, amely meglepi a szemlélőt.

A hullámok egymásra épülnek, mélységet és vizuális ritmust adva. A domináns tónusok szürke, sötét zöld és habzó fehér, drámai kontrasztot alkotva, amely kiemeli a víz zavarait. Minden hullám úgy tűnik, saját iránnyal és jellemmel bír, így egy természetes koreográfiát hozva létre, ahol a hab különböző irányokba szóródik. A középső síkban látható egy partszakasz, amelyet egy hullámtörő fal vonala védelmez, és elválasztja a nyílt tengert a parttól. A homokos parton apró emberi alakok adnak arányt és élettel teliséget a jelenetnek. Élénk színeik finoman kiemelkednek a környezet visszafogottabb palettájából, a zord idő ellenére mindennapi tevékenységet sejtetnek. Ezek a figurák, összehasonlítva a tenger hatalmasával, erősítik a természetet mint erőfitogtatót. Így a part átalakul az esze­lbol a víz zűrzavara és a városi stabilitás közötti átmeneti hellyé.

A háttérben felsejlik egy épületek sora, amely a partszakasz városának profilját adja. A felhők alatt tompa tónusú épületek látszanak, egy sűrű felhőkkel borított ég alatt, amely előrevetíti a légköri instabilitást. A horizont enyhén elmosódott, mintha a levegő páratartalma megmördögi a kontúrokat. A város távolból figyeli a tenger látványát, diszkrét, mégis állandó jelenléttel. A természeti és az épített közötti kontraszt egy narratív dimenziót ad, amely gazdagítja a kompozíciót.

Az ég nagy és nehéz, fontos részt tölt be a képben, megerősítve a változó idő érzetét. A felhők rétegeiben rendezetlenek, visszatükrözve a víz mozgásának zavarát. A fény diffúz, árnyékok nincsenek markánsan, ami fokozza a melankolikus és drámai hangulatot. A jelenet erőteljes érzelmet közvetít, majdnem eposzi módon, ahol a tenger a abszolút főszereplő, a város pedig a csendes szemlélője az energiájának.

Összességében a mű a tenger kibogozhatatlan erejét ábrázolja az ember és a város jelenlétével szemben, felidézve a természet és civilizáció közötti feszültséget és egyensúlyt egy erőteljes hullámtizmust idéző napon.