Rosa Serra (1944) - Mar púrpura

Pictura Subastas bemutatja Rosa Serra művész tulajdonában ezt a pompás alkotást, amely a késő délutáni tenger költői nyugalmát ábrázolja, ahol a hajók egyesülnek az égbolttal egy percnyi csendes elmélkedésben. A festmény kiváló technikájával és a nagy festői minőséggel rendelkezik, amely azt közvetíti.

· A mű dimenziói: 46x55x2 cm.
· Olaj a vásznon, kézzel aláírt a művész által az alsó bal sarokban, Rosa Serra.
· A darab jó állapotban van.

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironából.

Fontos megjegyzés: a mellékelt fotók a tét leírásának integral részét képezik.

A képet professzionálisan fogják becsomagolni egy IVEX szakértő által (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagok felhasználásával a védelme érdekében. A szállítás költsége a professzionális csomagolás és maga a szállítás költségét is magában foglalja.
A szállítást a Correos vagy a GLS nyomkövető rendszerével végzik. Nemzetközi szinten elérhető szállítás.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép elringat minket egy tengeri jelenetbe, amelyet magával ragadó és szinte álomszerű atmoszféra tölt ki, ahol a rózsaszín és ibolya árnyalatokra átszellemült ég a nyugodt vízfelszínnel keveredik. Előterében egy sötét vitorlás hajó tűnik fel, amely a vizuális tér nagy részét kitölti, balra enyhén billenve úgy tűnik, mintha nyugodtan haladna vagy egy megállított pillanatban lógna. A vitorla, tágas és háromszögletű, domináns elemmé válik, amely a horizontot diagonálisan vágja keresztül, dinamizmust adva a kompozíciónak és mély kontrasztot teremtve a tiszta ég kifehéredő fényével szemben.

A víz gyönyörűen tükrözi az ég színeit, egy tükörfelületet hozva létre, amelyben a lila, bíbor és ezüstös árnyalatok oldódnak fel. A hullámzás nem zavaró, hanem lassú, ütemes mozgást sugároz, szinte észrevehetetlen. A hajók árnyékai a vízre kicsit torzítva vetődnek, ami a mélység és a nyugalom érzését erősíti. A tükröződések játékát a jelenet költői dimenzióvá teszi, mintha a tenger a fehér felületén a ég emlékét rejtené.

Másodlagos elemeként egy nagyobb méretű hajó magasodó árbocokkal, finoman körvonalazott szerkezetekkel a horizont fehérnek fénylő részéhez képest. Jelenléte kiegyensúlyozást ad a kompozícióhoz, vizuálisan párbeszédet teremtve a közeli és távoli között, a belső első sík hajója és a távoli hátteret uraló monumentális sziluett között. Az árbocok vonalai függőlegesek és diagonálisak, ritmust és szerkezetet adva az összképnek, miközben a hajó sötét hajóteste összeolvad a alkonyat lágy árnyalataival.

A horizont alacsonyan és diszkréten jelenik meg, hagyva, hogy az ég teljes főszereplő legyen. A felhők diffúzok, szinte éteriek, széles ecsetvonásokkal terülnek el, jelölve egy átmeneti pillanatot a nappal és az éj között. A fény nem erős, hanem megnyugtató és lágy, mintha a nap már eltűnt volna, és csak a tónusok visszhangja maradna a táj felett. A jelenet introspektív nyugalmat közvetít, meghívva a nézőt, hogy megálljon és szemlélje a tengert ebben a, lírai pillanatban megrekedt csendességben.

A kompozíció összességében kiegyensúlyozza a tömegeket és a üregeket harmóniával: a nagy sötét vitorla ellensúlyozza az ég kékes tisztaságának terjedelmét, míg a távoli hajó vizuálisan támogatóan tartja a jobb oldalt. Úgy tűnik, minden úgy van elrendezve, hogy csendet, várakozást és szemlélődést sugalljon. Nincsenek látható emberi alakok vagy nyilvánvaló cselekvés; amit dominál, az az idő lelassult érzése, egy lírai pillanatban megállt utazás, ahol a tenger és az ég egyazon érzelemben olvad össze.

Összességében a mű az estéli tenger nyugalmát ábrázolja, szimbolizálva a mozgás és a csend közötti egyensúlyt egy elmélyült szemlélődés pillanatában.