Rosa Serra (1944) - La vieja masía

Pictura Subastas bemutatja Rosa Serra kiváló művészetéhez tartozó csodálatos alkotását, amely a nyugalmat és egy régi parasztház gyökereit ábrázolja, amely csendben megmarad, beépül a tájba, és az idő múlását érinti. A festmény technikája és a képített művészeti minőség kiemelkedő, amit átad.

· A mű dimenziói: 38x36x1 cm.
· Olaj a farapláton, kézzel aláírt művésztől, bal alsó sarkában: Rosa Serra.
· A darab jó állapotban van.

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironában.

Fontos megjegyzés: a fotók a tét leírásának integral részeit képezik.

A kép professzionális biztonságos csomagolásban kerül szállításra egy IVEX szakértője által (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagok felhasználásával a védettség érdekében. A szállítási ár a professzionális csomagolás árát és a szállítás költségeit egyaránt tartalmazza.
A szállítás a Posta vagy GLS révén történik nyomonkövetéssel. Nemzetközi szintű szállítási lehetőségek elérhetőek.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy mezőgazdasági jelenetet ábrázol, amelyben egy bensőséges és csendes atmoszféra járja át a teret, ahol egy régi ház a táj abszolút főszereplőjévé lép elő. A szerkezet, masszív és vastag falakkal, a térfogatával domináns elemet alkot, és a bennfoglalt földszínek összhangban olvadnak a környezettel. A falak fény- és árnyékjátékban finoman árnyaltak, mintha az idő múlását mesélnák el, bemutatva a felületek kopását az évek és az évszakok hatására. A ferde tető, vöröses és földszínekben gazdag tónusa meleg kontrasztot ad a tiszta, enyhén fedett ég előtt, amely a jelenetet öleli.
Előterében egy kopasz fa emelkedik a főhomlokzat előtt, ágai finom hálózatot alkotva, amely kivágja az eget és függőlegességet ad az egésznek. A levélvesztés az évszak hidegségét vagy átmeneti időszakát sugallja, megerősítve a nyugalom érzését. A törzs kissé dől, vizuális tengelyként szolgál, amely kettévágja a kompozíciót és a szemlélő tekintetét a főépület felé vezeti. A talajra vetített árnyékok kontrasztos játéka növeli a mélységet és szinte tapintható dimenziót kölcsönöz a páratlanul tagolt terepnek.
A házat körülvevő terület sima lejtésekkel és kanyargó ösvényekkel lett formálva, amelyek az oldalbejárathoz vezetnek. Egy ívelt ösvény, nyomokat hagyó kerekek nyomán, a jobb oldalon hozzáépített második épület felé vezet, amely alacsonyabb és kompaktabb, kiegyensúlyozva a fő tömeget és a hagyományos architektúrát idéző összhatást ad. A színpaletta barna, sárgásbarna, sötétzöld és szürke árnyalatok között mozog, amelyek a vidéki szolidaritást és autentikusságot közvetítik.
Az égbolt a felső részen széles és derült, ellentétben áll a ház sűrűségével és a fával. Lágy tónusa egy diffúz fényt hoz létre, amely minden jelenetet dinamikátlanul ölel fel, erősítve a táj nyugodt jellegét. Nincs látható emberi jelenlét, ami hangsúlyozza az elszigeteltség és a magány érzetét. A ház úgy tűnik, mintha a mező csendjében pihenne, mintha történeteket őrizne a maga falaiban.
A kompozíció általános egyensúlya a tömbszerű volumenek és az organikus vonalak között feszül: a ház merev geometriája szemben a ágak finomságával, a felépítmény vizuális súlya a égbolttal szemben a légies égbolttal. Minden sugároz egy állandóság, a földhöz való gyökerezettség és a vidéki élet egy pillanatnyi szemlélés által megállt állapota. A jelenet nem a drámaiságra törekszik, hanem stabilitást, emléket és a tájhoz való kapcsolódást közvetít.

Összességében a mű a vidéki élet nyugalmát és gyökereit ábrázolja, idézve az idő múlását egy olyan házban, amely a táj csendes közepén áll.