Montiel (1985) - "AUREUM"

"AUREUM" 81 x 65cm

Az aranyhal, amelyet így hívnak latinul, nem vízben úszik, hanem fényben. Teste nem tükrözi a világot: átalakítja azt. Minden pikkely egy napfénydarab, egy élő érme, amely meghaladja az idő terhét. Nem élőlény sem tárgy, jel: a bőség, amely lélegzik, a vágy, amely hangtalanul siklik.

A vásznon a háttér mély, szinte végtelen árnyékaiban oldódik fel, hogy az arany ne csak ragyogjon, hanem feltáruló megismerésként emelkedjen ki. A hal előrehalad, nem siet, a valóság és az álom között lebegve. Mozgása körkörös, örök, mintha a farkával az értelem nélküli végtelenség formáját rajzolná.

Nem a vagyoni gazdagságot ábrázolja, hanem a belső gazdagságot: az intuíciót, a képzeletet, a reményt, amely még a zavaros vizeken is kitart. A sárgás arany nem csupán szín; szellemi energia, folyékony alakban rejtett tűz. A fény belőle születik és visszatér hozzá, egy szent ciklust zárva.

Az aranyhal a mélyek őrzője. A tudattalanban lakik, ahol a gondolatok még nincsenek névvel ellátva. Látni őt eszünkbe idézi, hogy a felszín alatt mindig van valami, amely ragyog, és felfedezésre vár.