Kino Mistral (1943) - Pensieri e Sogni

Banksy-nek titulált homenaje – Gondolatok és álmok
Olló és cseppolás vásznon, 40 × 30 cm, Kino Mistral
A mű olyan, mint egy kis, mégis intenzív jelenet a vizuális költészetből, egy egyértelműen Banksy szellemét és egyben lírai attitűdjét ünneplő hommage, amelyet Kino Mistral jellegzetes anyag- és színérzékenysége szűr át.
A kompozíció hátterét egy nagy narancssárga napkorong uralja, egy örökké lenként vagy napfelként tündöklő, amely szinte a vászon középső területének egészét elfoglalja. Ez a meleg korong sűrű és vibráló olajfestékkel felhordott, körbefogó fényt áraszt ki: olyan árnyalatok, amelyek a leg élénk narancssárga sárgától a halvány karmazsinig változnak, mintha egy haldokló vagy feltámadó üstökös melegét imitálnák. A felület nem sima; őrzi a festészeti gesztus nyomát, apró fodrozódásokkal és tömörségekkel, amelyek megragadják a szoba tényleges fényét, minden nap különböző pillanatában élővé téve a képet.
Ezen a alkonyati égen visszavonva, a háttérben két fekete sziluett áll - egy lányruha és copf, egy magasabb kisfiú - a felengedő kiguruló felölelésben felfelé enged egy csokor lufit. A figurák a lényegre redukálva: éles kontúrok, anatómiai részletek nélkül, majdnem stencil-szerűek, egyértelmű utalás a Banksy grammatikájára. És mégis, a kékeszve a felhő feletti húzás gesztusában édes kedvesség és szövetkezés rejlik, amely a szatíán túlmutat: a két test egymás felé dől, karjaik ideálisan összefonódnak a közös mozgásban, hogy elengedjék.
A lufik csokrából – piros, sárga, kék, azúr – kiemelkedik, domináns és szimbolikus módon, egy nagy, bibornyi piros szív, telt és anyagszerű, amely úgy tűnik, a kompozíció közepén dobog. Nem Banksy által stilizált szív, inkább mintha háromdimenziós lenne, vastag festékkel formázva és éles kontúrokkal, mintha ez lenne az egyetlen valóban hagyományos értelemben „festett” elem, miközben minden más a dripping és a spontán gesztus között ingadozik.
A nagy nap körül lévő éjszakai ég felhívó dripping-gőzökkel és spriccelésekkel robban fel: apró cseppek és sokszínű spriccelések – elektromos kék, élénk piros, citromsárga, fehér – káoszos, mégis összhangban lévő csillagködöt alkotnak, amely színpadi jelenetre hullik le lassan. Ezt a hintszerű dripping technikát, amely Mistralhoz köthető, soha nem végzi önmagában: itt egy absztrakt ellenpontként szolgál a központi figuratívához, felidézve gondolatokat, amelyek széjjelfutnak, álmokat, amelyek a két gyerek személyes kozmoszában széttartva, de egyidejűleg szaporodva mozognak.
Távol alul egy sötét fűszálas sáv húzódik, alig utalva zöld-barna ecsetvonásokkal és spriccelésekkel, ismét dripping formájában, amely a talajt határolja, amelyről a főszereplők szimbolikus repülésbe kezdenek. A szerzői jel, a „Kino Mistral” halványan, a jobb alsó sarokban jelenik meg, élénk kékkel, mintha egy grafikai pecsét zárná le a történetet.
A mű, még a korlátozott méretek ellenére, feszültséget teremt a gravitáció és a könnyedség között, a figurák sötét, tömör árnyékai és az ég lobbanó színrobbanása között, a Banksy felé iróniával és egy személyes, szinte önéletrajzi édeskedéssel. Olyan festmény, amely a múltból menni kész gyermekkorról beszél, ugyanakkor az álmokról is, amelyek elengedés után tovább dúlva, repülőn, színes és elérhetetlen módon a gondolatok végtelen egén lebegnek.