Tristan Mottier - Ancré

Leírása a műnek:

Az előtérben egy vastag, megfagyott kötél pihen, amelyet a só és az idő hagyott nyomot, egy kopott fa hídján.
Minden rostja a fáradozást, a várakozást, az ellenállást meséli.
A fa repedt, patinált, érdes, mintha az évek vihara és csendje polírozta volna.

Szemben vele egy öreg halászhajó áll, szilárdan kikötve, mintha két világ között merevedett volna.
Hajóteste rozsdás vas nyomait hordozza, ütéseket, egymás utáni javításokat.
A kabinból meleg fény árad, törékeny kontraszt a jeges, ásványi hideggel, amelyet a körülölelő hófödte hegyek vesznek körbe.

Az ég nehéz, majdnem mozdulatlan.
A víz sötét, csendes, visszafogott.
Semmi sem mozdul, és mégis minden belső feszültséggel teli.

Ez a kép nem a távozásról beszél, hanem a döntésről.
Az marad.
Horgonyozva lenni.

Karakterisztikák:

• Nyomat: mindössze 30 példányban
• Méretek: 60 × 40 cm
• Mű száma: 72 53 67
• Sorszámozott és kézzel aláírt fénykép a művész által
• Művész: Tristan Mottier
• Gondos kiszolgálás, a mű külön figyelemmel védve

Művész szava:

Mindig is lenyűgöztek ezek a hajók.
A rideg kötelek, a horgonyok, a patinázott, rozsdás vas.
Szeretem az idő nyomát viselő fát, azokat az anyagokat, amelyek éltek.

Ezeken a helyeken nagyon különleges illat van.
Egy nedvesség, meleg fa, fém keveréke, kicsit olyan, mint egy régi autó illata, ülések, műanyag, valami családi és megnyugtató.

Ilyen helyek zordak, néha ellenségesek.
De mindig van benne ember.
Olyan kezek, amelyek dolgoztak, javítottak, vártak.

Ezek a hajók nincsenek a modern értelemben vett szépségükben.
Igazak.
És pontosan ezt keresem.

Tristan Mottier