A. De Luca (1979), da Botero - The Orchestra

Művész: A. De Luca
Cím: Az Orchestra (Omaggio a Botero)
Technika: Olajvászonra festve
Méret: 40 x 30 cm
Stílus: Figurális, a kolumbiai festészet hatásával, különösen Botero tisztelete.

A benső, meleg, intimitást árasztó terem közepén, földi és aranys árnyalatokkal megvilágítva bontakozik ki a „L’orchestra”, 40×30 cm-es olaj a vásznon, amelyet A. De Luca írt alá, Fernando Botero szellemének tiszteletére.
A kompozíció egy vidám, húsos, nyüzsgő zenei vitalitás pillanatát ragadja meg, ahol minden alak puffadt, körtésen telt és monumentális Botero poétikája szerint; a testek tiszta volumenekké, szinte szobrokká alakulnak, nyugodt és ironikus fenséggel tölti be a teret.
Középen uralja a fő táncosnő, egy csodálatosan kerekded nő, tűzpiros, fodros ruhába öltözve, amely virágként nyílik elő. A jobb kar meggyógyuló hangsúlyos lelkesedéssel emelkedik, az ujjakon gyűrűk csillognak, a bal kéz elegánsan hajlított, miközben a test széles, lazán ívelt mozgást végez, a csípők szélesek és a lábak erősek, amelyeket flamenco lépésben emelve mutat. Az arc kerek, pufók arcocskákkal és telt ajkakkal pirosra festve, örömteli elhagyatottságot fejez ki, a szemek résnyire nyílnak, a copfonat magas összeállítva egy virággal díszeleg.
A lábai előtt, egy alacsony széken ülő női alak sárga-ocra pettyes ruhában mosolyog, tapsol a ritmusra, fejét oldalra hajtva, a hajában piros rózsa felfedezhető fekete tündökítő szőrszálak között. Kissé feljebb, a szürke fa gangon egy másik néző rózsaszín pettyes szoknyában és testhez simuló blúzban lelkendezve tapsol, a lábak keresztezve és a vékony bokák ironikusan kontrasztálnak a mellek bőségével.
Jobboldalt a gitáros ül a narancssárga hangszerrel, amely bandurria vagy tényleges tiple formájú, a kar vastag ujjaival a húrokon, a fején a világos kalap, a tekintet összpontosított, mégis nyugodt. Mellette egy másik zenész sötét ruhában, szürke kalappal állva játszik, a test a húrokhoz dől, mintha eggyé válna velük.
A háttérben, egy smaragdzöld függöny mögött, amely súlyos sűrűredéssel hullik, egy szürke ruhás kopasz kalapban függő férfi sejlik fel, aki figyeli a jelenetet, hivatkozási pont a közönség és a cselekvés között. A függöny fölött aranyos balkon látszik, rajta további, csak halványan utaló jelenlétek támaszkodnak: harisnyás lábak, magassarkú cipők, színes ruhadarabok töredékei, amelyek részvételi és ünnepi közönséget sejtetnek.
A padlón szürke deszkák, melyek Oran ecsettel színesített narancssárga gyöngyöket tűnnek fel, apró színes gömbök formájában, mintegy körítésként jelzik a jelenetet; a falon pedig arab írás vagy stilizált karakterekből álló felirat tűnik fel, mintha egzotikus felirat lenne, amely misztikát és meleget ad a környezetnek.
Az arckép meleg, telített: mély pirosak, oker, sötét zöldek, selymes fekete árnyalatok, rózsaszín púder és citromsárga cseppjei. A lágy, szinte alkonyati fény rétegzi a volumeneket finom árnyékokkal, kiemelve a formák teltségét úgy, hogy soha sem megy a groteszk irányába: minden görbe szeretettel és finom iróniával van ünnepelve.
Ebben a műben A. De Luca nemcsak Botero tiszteletére idéz, hanem valóságos földi öröm, életerőbeli bőség és népi ünnep érzetét is megteremti, egy kis otthoni színházat alkotva, ahol a zene és a tánc örömteli és univerzális rítussá válik.