Francien Krieg - “Collected Tenderness”






Művészettörténész alapdiplomával és művészeti és kulturális menedzseri mesterképzéssel rendelkezik.
| 1 € |
|---|
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 129100 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Eredeti AI digitális nyomaték címmel “Collected Tenderness” (2026), kézzel aláírt, 40 × 30 cm, holland szürrealista portré, közvetlenül a művésztől.
Leírás az eladótól
Ezekben a művekben a kép és a tárgy közötti határt játszom el. Trompe-l’œil falpanelek készítésével, amelyek úgy viselkednek, mint a falon lévő apró szekrények. A formák, az árnyékok és a nyitott ajtók révén olyan tér keletkezik, amely nem létezik igazán, de érezhető. Mintha most bele lehetne lépni.
A mű esszenciájában sík, de szeretném, ha úgy viselkedne, mint valami testies dolog. Valami, ami egyszerre hátrál és előre lép. És nem adja teljesen magát.
A figurákat egy védett, keretezett világba helyezem. Nem zárva be, hanem elzárva. Számomra ez a szekrény mentális tér. Egy hely a belső és a külső között. A láthatóvá válás és a saját megőrzése között.
A virágok és a pillangók nem magyarázó jelképként jelennek meg, hanem csöndes kísérőként. Valami törékenyt hordoznak magukban. Valami időleges. Talán csak azért vannak ott, hogy figyelmesebben nézzünk.
Ami engem érdekel, az a pillanat, amikor a közelség és a távolság egyszerre létezik. Ami közelinek tűnik, néha éppen gondosan van védve.
Az eladó története
Ezekben a művekben a kép és a tárgy közötti határt játszom el. Trompe-l’œil falpanelek készítésével, amelyek úgy viselkednek, mint a falon lévő apró szekrények. A formák, az árnyékok és a nyitott ajtók révén olyan tér keletkezik, amely nem létezik igazán, de érezhető. Mintha most bele lehetne lépni.
A mű esszenciájában sík, de szeretném, ha úgy viselkedne, mint valami testies dolog. Valami, ami egyszerre hátrál és előre lép. És nem adja teljesen magát.
A figurákat egy védett, keretezett világba helyezem. Nem zárva be, hanem elzárva. Számomra ez a szekrény mentális tér. Egy hely a belső és a külső között. A láthatóvá válás és a saját megőrzése között.
A virágok és a pillangók nem magyarázó jelképként jelennek meg, hanem csöndes kísérőként. Valami törékenyt hordoznak magukban. Valami időleges. Talán csak azért vannak ott, hogy figyelmesebben nézzünk.
Ami engem érdekel, az a pillanat, amikor a közelség és a távolság egyszerre létezik. Ami közelinek tűnik, néha éppen gondosan van védve.
