Baptiste Laurent - Boat Cementery Chess

"Boat Cementery Chess", 2019 , vízfesték, kínai tinta, posca papíron, 130x130 cm
aláírva a hátulján, görgetve szállítva

Baptiste Laurent (1980, Nantes) vizuális művész, aki Madridban és Párizsban él és alkot.
Számos művészeti és kulturális intézményben mutatkozott be, többek között a madridi Institut français, a Le Palais de Tokyo, a Galeria La Caja, az Esquina Nua, az Espacio Seara, a Gazzambo Gallery, az Alliance française, a Museo Nacional de Anthropología, a Galeria FL. Hagyományos médiuma a festészet, de szobraikban is dolgozik, és olyan projektekben vesz részt, amelyek erőteljes irodalmi, társadalmi és antropológiai összetevővel bírnak.
Legújabb kiadványaiban és kiállításain, a "Conversaciones y puñetazos", "Mauvaises Tournures", "Bajo el Mismo Mar" és "Exit" című művekben ismét közreműködő vizuális művészekkel és irodalmi szerzőkkel folytatott együttműködéseket, kreatív munkát kísérletezett.
Mint anti-akadémikus és eklektikus művész szeret szembesíteni és szintetizálni a festészeti stílusokat; a neo-figuratív narratív és a grafikai festészet, valamint az expresszionista absztrakció között ingadozik.
Madrid Usera kerületében található közösstúdiójának, a Latoliernek a alapítója; élénken mozgat egy dinamikus közösséget spanyol és nemzetközi vizuális művészekből.

(En)tropicos sorozat /
Napok ismétlődnek. Néhány hónappal ezelőtt egy rendkívüli pillanatban éltünk.
Kis helyiségünk van, az idő hosszú. Az időhiány gyötört minket, de most a többletlenyomatokon lepődünk meg. Egy befelé forduló gesztus, egy új horizont, ahol megközelítjük a képzeletünket. A változás zavarodottsága, egy példátlan kiáltás kéri: "most mi legyen?"
Baptiste ezt a disztópikus tájképet használja arra, hogy legyen egy új hajnal, egy új reggel. Ezeknek a festményeknek az építése abból a szükségletből fakad, hogy megújítsuk a tájat, elfeledett természet iránti vágyból. Hogy újra felfedezzük, felelevenítsük azt.
A szimbiózis lendülete a antropológus és a strukturalizmus alapítójának, Claude Lévi-Straussnak történetében található: 1935-ben Lévi-Strauss elindult, hogy autentikus, tiszta Brazíliát találjon, mely vad energiával és egyedi természettel ruházott fel.
A "Tristes Tropiques" szerzője részben teljesítette utazásától vártakat. Feszültsége egy prófétai hangvételű szövegrészletben jelenik meg: "Néhány száz év múlva, ugyanazon a helyen, egy másik utazó, olyan kétségbeesetten, mint én, siratni fogja mindazt, amit láthattam és ami elkerült." Kétfajta betegség áldozata, minden, amit látok, fáj, és könyörtelenül szemrehányom magamnak, hogy nem néztem eléggé utána.
Úgy, mint egy utazó, Baptiste (en)tropical vásznai arra késztetik, hogy találjon egy helyet, ahol újra felfedezheti vitalitását. Lehet, hogy ezek a fajok nem is léteznek, lehet, hogy ezek az idilli tájak soha nem léteztek. De a Baptiste által kitárt ablak beenged olyan levegőt, amit ma már nem lélegzünk.
Baptiste egy kiutat kínál nekünk; gesztusain keresztül paradigmaváltást, egy lehetséges ökológiát javasol. A görögök számára a entrópia szó két jelentéssel bírt: fejlődés és transzformáció. A fizikában pedig egy rendszer rendezetlenségének mértéke. A rendezetlenség felismerése, átalakítása.