Josef Albers (1888-1976) - Interaction of Colors

Egyoldalas, de dupla hajtású szitanyomat (2) német-amerikai Josef Albers művész alkotóitól (1888 Bottrop - 1976 New Haven, CT), az ő 'Interaction of Color' (1973) portfóliójából, amelyet Josef Keller Verlag, Starnberg kiadott (kiadás) a színek egymással és önmagukkal, illetve egymáshoz való viszonyának hatásáról és befolyásáról.

Jellemzők:
- A 'Interaction of Color' (1973) portfólióból
- Sorszám: IV-2
- 51 x 33 cm (teljes dupla oldal)
- Kiemelkedő állapotban (lásd a képeket, amelyek a leírás részét képezik)
- nincs aláírva, hiányzik a számozás
- a portfólió neve és a sorszám a szitnyomás hátoldalán
- az 1000 példány egy példánya
- kézzel készített papír
- Proveniencia: az eredeti 'Interaction of Color' portfólióból származik, és elismert/tekintélyes művészeti aukción (Németország) vásárolták

További információ Josef Albersről:

Josef Albers (1888–1976) meghatározó német–amerikai művész, tervező és művészeti oktató volt, aki elsősorban a szín és észlelés mélyreható kutatásairól ismert. Karrierjét a Bauhausban kezdte Németországban, ahol üvegművességgel, tervezéssel és vizuális elmélettel foglalkozott. A Bauhaus németországi bezárását követően 1933-ban emigrált az Egyesült Államokba.

Az Amerikában a modern művészet és művészeti oktatás kulcsszereplőjévé vált. A Black Mountain College-ben tanított, majd később a Yale Egyetemen, ahol egy egész generáció művészt és tervezőt inspirált. Albers úgy gondolta, hogy a szín relatív, és a környezetétől függően változik — egy ötletet rendszeresen vizsgált művészetében és oktatásában.

Leghíresebb műve az 1950–1976 közötti Homage to the Square sorozat, amelyben egyszerű geometriai formákkal és gondosan kiválasztott színekkel a szín kölcsönhatásait és illúzióit vizsgálta. A festészet mellett grafikai, fotó- és bútortervezéssel is foglalkozott.

Az Interaction of Color (1963) elméleti könyve még ma is standard tankönyv a művészet- és designképzésekben világszerte. Josef Alberset úgy tekintik, mint a kulcsszereplőt a európai modernizmus és az amerikai posztwar abstract művészet közötti átmenetben.

Josef Albers’ Interaction of Color nem hagyományos színelmélet, fix törvényekkel vagy sémákkal, hanem alapvető vizsgálat arról, hogyan érzékeljük a színt. Albers számára a szín nem objektív adat volt: a szín mindig relatív, és a környezetétől függően változik. A központi meggyőződése az volt, hogy a szín "szinte soha nem az, aminek látszik".

A színek magyarázata helyett a természettudományos vagy színkörök felől induló magyarázat helyett Albers a szemlélés tapasztalatából indult ki. Azt találta, hogy a szín csak akkor érthető igazán, ha megfigyelés és kísérlet útján átéljük. Ezért diákjait nem festeni tanította meg, hanem színes papírral dolgoztatta őket: kivágás, eltolás és összehasonlítás. A szemnek kellett edzést nyújtani, nem az emlékezetnek.

Az Interaction of Color egyik központi ötlete az, hogy a színek folyamatosan hatnak egymásra. Amikor két szín egymás mellett áll, megváltoztatják egymás látszatát. Ez a simultán kontraszt elve miatt egyazon szín lehet világosabbnak, sötétebbnek, melegebbnek vagy hidegebbnek tűnni a kontextustól függően. Így a semleges szürke hidegebbnek tűnhet a piros mellett és melegebbnek a kék mellett, anélkül, hogy a szürke maga megváltozna.

Albers azt is megmutatta, hogyan tudja a szín a szemet félrevezetni. Két különböző szín azonosnak tűnhet, miközben egy szín képes úgy viselkedni, mintha két különböző szín lenne. Ezek a vizuális illúziók számára nem trükkök voltak, hanem bizonyítékok arra, mennyire megbízhatatlan lehet a észlelésünk. A szín nem állandó tény, hanem esemény, amely a színek közötti viszonyból keletkezik.

Ezenkívül vizsgálta, hogyan sugallhat a szín átlátszóságot és térhatást egy teljesen sík felületen. A gondos színválasztásokkal úgy tűnhet, hogy egy forma előrébb vagy hátrább helyezkedik el, vagy létrejöhet átlátszó hatás anélkül, hogy valódi átlátszóság lenne. E felismerés később különösen hatásos volt a absztrakt művészetben, a grafikai tervezésben és az építészetben.

A korlátozás kulcsszerepet játszott Albers módszerében. Folytonos formák és egyszerű kompozíciók használatával — mint például híres Homage to the Square sorozatában — minden figyelem a színek közötti kölcsönhatásra irányult. A forma alárendeltje lett a percepciónak.

A 1963-ban megjelent Interaction of Color című könyv gyakorlati feladatokból, példákatból és megfigyelésekből áll. Nem elméleti kézikönyv, hanem egy gyakorlati eszköz, amelyre olvasók maguk is tekinthetnek és fedezhetnek fel. Hatása a mai napig érezhető, a festészet, grafikai tervezés, a divat, a belsőépítészet, az építészet és digitális felületek területén.

Albers állandó üzenete egyszerű, de radikális: a szín a művészet leg relatívabb közvetítője. Aki a színnel dolgozik, nem biztosításokról működik, hanem észlelésről, kontextusról és tapasztalatról.

Albers rokonságban állt a következő művészekkel: Paul Klee, Wassily Kandinsky, László Moholy-Nagy, Johannes Itten, Oskar Schlemmer, Theo van Doesburg, Piet Mondrian, Kazimir Malevich, Anni Albers, John Cage, Robert Rauschenberg, Cy Twombly, Ellsworth Kelly, Frank Stella, Agnes Martin, Ad Reinhardt, Victor Vasarely, Bridget Riley, Sol LeWitt, Max Bill