Tőr - Japán

Japán Tantō Horii Hideaki
Törve a Tōgō császári zászlóshajója, a Mikasa acéljából a Gun Steelből
NBTHK Hozon Tōken
Shōwa 5 (1930 augusztusa)

Ez a történelmileg jelentős tantō 1930 augusztusában (Shōwa 5) készült a Tisza–Japán Háború idején a híres kardkovács, Horii Hideaki (堀井秀明) által, úgy, hogy az acélt a legendás csatahajó, a Mikasa darabjaiból nyerték ki, amely Tōgō Heihachirō admirálishoz tartozott. A penge lenyűgöző találkozását mutatja a hagyományos japán kardkovács‑művészet és a modern haditengerészeti történelem között, ötvözve a klasszikus kézművességet Japán modern tengeri hatalmi jelképeivel.

A Mikasa csatahajó, amelyet brit gyártó, a Vickers készített, az I. Japán Haditengerészet legünnepeltebb hadihajójává vált. Tōgō admirálnak a Tsushima-i csata (1905) során a zászlóshajójaként kulcsszerepe volt Japán győzelmében a Russie hadihajóhad ellen, amely megváltoztatta a tengeri hatalmi viszonyokat a huszadik század elején, és megalapozta Japán hírnevét mint korszerű tengeri hatalom.

A 1904-es Sárga-tengeri csata során szenvedett károk után a Mikasa tüzéracéljának részlete megőrzésre került. A 1920-as évek végén a rangos Naval Officers’ Association Suikōsha egy emlékmű projektet indított, melynek keretében ezt a történelmi anyagot hagyományos japán kardkovács technikával készülő kardokba építették. A cél az volt, hogy szimbolikus kardokat alkossanak, amelyek megőrzik Tōgō admirálnak és a modern japán történelem alakító haditengerészeti győzelmeinek örökségét.

A penge kovácsolását Horii Hideaki‑nek, a Horii ágból származó mester kardkovácsnak bízták meg. Eredetileg Horii Kanekichi néven szignózott, majd 1913-ban Hideaki művésznevet kapott a Japán KardŐrző Társaságtól. A név a Suishinshi Masahide nagy reneszánsz-kardkovács nevétől származik, akinek tanításai mély hatást gyakoroltak a modern japán kardkészítésre.

Hideaki a Horii Taneyoshi és Horii Taketane tanulmányait folytatta, később Taneyoshi örökbefogadott fiaként és utódaként, végül a Horii kardkovács ágának harmadik fejeként lépett a hivatalba. A Meiji korszak átmenetétől a korai Shōwa korszakig terjedő revivalista kovács generácijához tartozott, akik megtartották a hagyományos kardkészítési technikákat, miközben a klasszikus japán pengék fegyelmezett esztétikáját is megőrizték.

Munkájáról ismert, hogy hűen követte a hagyományos kovácsolási módszereket, miközben a klasszikus japán pengék rendezett esztétikáját is kifejezte.

A Mikasa emlékmű projektje során Hideaki Hokkaidōn, Muroran kovácsüzemben dolgozott, ahol minden penge esetében gondosan beépített egy szimbolikus részt Mikasa tüzéracéljéből, miközben megtartotta a hagyományos japán kardkovácsás szerkezetét és kovácsolási elveit. Ennek eredményeként olyan pengék születtek, amelyek történelmi tengeri anyagot ötvöztek az autentikus nihontō kézművességével.

A Mikasa tantókat szigorúan korlátozott példányszámban gyártották, és Suikōsha által továbbított díszpéldányként kerültek ki senior tengeri tisztek részére. A kortárs tengeri hagyomány azt rögzíti, hogy Yamamoto Isoroku admirális, a második világháború alatt az Ideiglenes Japán Haditengerészet parancsnoka volt, személyesen adta át a Mikasa tantókat a kitüntetett tiszteknek. Így ezek a pengék nem csupán fegyverek voltak, hanem a tengeri megtiszteltetés, emlékezés és intézményi örökség jelképei is.

Két fő változata készült a Mikasa tantóknak. Az A típusú példányok egy Mikasára közvetlenül utaló faragott felirattal rendelkeznek, míg a B típusú példányok ezt a részletet mellőzik. A jelenlegi penge egy A típusú példány, amely a megemlékezési projekthez kapcsolódó jellegzetes felirattal rendelkezik.

A penge kiváló állapotban maradt, és kísérőként a NBTHK Hozon Tōken tanúsítványt kapta, amely megerősíti, hogy hagyományos japán kard, amely nemcsak kézművességét, hanem történelmi jelentőségét is elismeri.

A tantō shirasaya‑ban található és eredeti Suikōsha díszdobozban kíséri, amely oly módon került kiadásra, ahogyan eredetileg is. A doboz felirata helyesen egyezik a penge aláírásával és a Mikasa megemlékezési példáival dokumentált példányokkal, tovább alátámasztva a komplett készlet hitelességét és integritását.

A csatahajó Mikasa történelmi jelentősége meghaladhatatlan. Ma Yokosukában múzeumi hajóként megőrizve a Mikasa a világ egyetlen fennmaradt pre-dreadnought battleshipje, és az I. Japán Haditengerészet legfontosabb fennmaradt hadihajója. Tōgō admirálnak zászlóshajójaként erőteljes nemzeti jelképpé vált a tengeri erő és a technológiai fejlődés.

A Mikasa tüzéracéljéből kovácsolt pengék ezért egyedülálló helyet foglalnak el a japán kardtörténelemben. Három hagyomány találkozási pontjában állnak: a klasszikus japán kardkovács-művészetben, Japán korai huszadik századi haditengerészeti győzelmeinek emlékezetében, és a kard kulturális reneszánszában a korai Shōwa korszakban.

Penge hossza: 23,0 cm
Sori: 0 cm
Motohaba: 2,15 cm
Kasane: 5,2 mm

Időszak: Shōwa-kor, 1930 augusztus
Megye: Hokkaidō

Tanúsítás: NBTHK Hozon Tōken
Mei felirat
Mikasa hōkō Hideaki saku
„Hideaki készítette a Mikasa csatahajó tüzéracéljéből”

Horii Hideaki által kovácsolt Mikasa tantók rendkívül keresettek a kortárs japán kardok és a Japán Birodalmi Haditengerészet története iránt érdeklődő gyűjtők körében. Különösen ritkák ma azok a példányok, amelyek NBTHK tanúsítvánnyal és eredeti Suikōsha díszdobozzal rendelkeznek.

Ez a tantō kiemelkedő és történelmileg gazdag tárgy a Japán korai huszadik századi kard-reneszánsz és tengeri örökség kiemelkedő példája, amely megfelel egy magán- vagy intézményi gyűjtemény számára, amely a japán kard hagyományát és az Imperial Japán Haditengerészet történetét kiemelten kezeli.