Montiel (1985) - "AUREUM"

Az aranyhal, amelyet latinul így hívnak, nem vízben úszik, hanem fényben. Teste nem tükrözi a világot: átalakítja. Minden pikkelya egy darab megállított Nap, egy élő érme, amely a czas súlyával szembeszáll. Nem lény vagy tárgy, jel, bőség, ami lélegzik, vágy, amely csöndben suhant végig.

A vásznon a háttér mély árnyékokba, szinte végtelenekbe oldódik, hogy az arany ne csak ragyogjon, hanem felfedődjön. A hal érkezik előre, sietetlenül, a valóság és az álom között lebegve. Mozgása körkörös, örök, mintha farkával az orvatosan az örökkévaló látszólagos formáját rajzolná.

Nem anyagi gazdagságot ábrázol, hanem belső gazdagságot: a megérzést, a képzeletet, a reményt, amely a zavaros vizekben is fennmarad. Az arany nem csak szín, hanem spirituális energia, tűz, ám folyékony formában megfogva. A fény belőle születik és visszatér hozzá, szent körforgást zárva.

Az aranyhal a mélyek őrzője. A tudattalanban lakik, ahol a gondolatok még nincsenek neve. Ránézni rá emlékeztet arra, hogy a felszín alatt mindig van valami, ami ragyog, és felfedezésre vár."