Bachibouzouk (1977) - Haring vs Banksy

Briliáns munka a brüsszeli Bachibouzouk művész részéről.

Ebben a sorozatban a brüsszeli művész Bachibouzouk úgy ugrál a művészettörténelem felett, mint egy túl kíváncsi gyerek, aki hozzáért egy múzeumhoz és egy festékbomba is a kezébe kerül. A „Tomato Soup Can”-ekon keresztül egy örömteli, szinte erőltetetten összeütköző párbeszédet rendez a kortárs művészet három óriásával: Haring, Banksy. Egy popos, utcai és klinikai duó, amelyet aerosolokon át dolgoz fel Bachibouzouk-hoz méltó módon.

Kiindulópont természetesen Banksy plakátja, amely már önmagában is utalás (vagy a rá utaló utalás) Andy Warhol ikonikus Campbell’s Soupjára. Bachibouzouk mint a háromlosztó párharc harmadik muskétása w. Az eredmény: két esztétika közötti dialógus, amelyek közül egyik sem kért szószólót… mégis együtt erőteljesen beszélnek, sőt, nevetnek is.

Az aeroszolok, gondosan választottak élénk palettából, szembeszegülnek a műhelyek túlzottan higgadt örökségével. Minden szín mintha kihirdetné: „És ha a kortárs művészet három percig ne vegye magát olyan komolyan?”
De a humor mögött igazi gondolat is rejtőzik: Bachibouzouk vizsgálja a művészeti ikonok ipari ismétlését. Mi lesz egy szimbólummal, amikor lemásolják, majd lemásolják a másolatot, majd felülfestik a már amúgy is eltorzult hivatkozásokat? Talán valami őszintébb: egy alkotás, amely elismeri, nem csak egyedül született, hanem egy kulturális zúgásban, kép- és kifigurázások kavalkádjában jön létre.

Ezeknek a hivatkozási rétegeknek a rétegeit egymásra helyezve az alkotó a doboznyagot – egy banális tárgy, a fogyasztás szimbóluma, a pop-fetisizmus – egy olyan metaforává formálja, amely tükrözi korunk telítettségét: minden már látott, remixelt, eltorzított… mégis, egy különleges gesztusnak köszönhetően (s néhány jó spray-rel) valami újat terem.
Olyan, mintha egy tükrök múzeumában forgolódva végül a saját visszatükröződésünket látnánk meg.

Felejthetetlen szellemmel, egy csepp foggal-köldökléssel és egy derűs tisztánlátással Bachibouzouk emlékeztet bennünket arra, hogy a művészet talán legfőképpen egy játék: egy komoly játék, igen, de mégis játék. És ebben a játékban a Tomato Soup Can darabok azok a példányok, amelyek kicsapják a zárakat.