Szilard Banyi - The Wall

Név: - Szilárd Bányi, magyar, Romániában született, 2021 óta Németországban él
A mű címe; TehnikA- The Wall, Olaj vásznon
Dimenziók: 100x70cm XL
Aláírás: igen
Méretek: Nyomtatás: Nem elérhető
Eredet: Nem
Állapot: jó állapotú
Szállítás: karton
Év: 2024

Üdv mindenkinek! Örülök, hogy itt lehetek. Remélem, a műveim által részese lehetek ennek a történetnek.
Történetem akkor kezdődik, amikor kislány voltam, sok problémám volt a családban, nem voltam túl jól, de ráleltem a művészetre. Az első dolog, amit vonzódtam a művészethez, az volt, amikor a bátyám rajzolt. Kíváncsi voltam, figyeltem, tetszett…
avy idő után a romániai művészeti iskolában kezdtem tanulni, ahol végzettséget szereztem.
Minden évben voltak olimpiák, mindig az elsőként kiválasztottak közé kerültem.
Nem volt sok kiállításom a pénz miatt, a helyzet nem volt túl jó, ahogy említettem. De egy ponton, a középiskolában egy olyan egyesületet találtam, amely a nehézségekkel küzdő fiatalokon segít. Ott sikerült megismerkednem Charles herceggel, aki Romániában dolgozott együtt az egyesülettel. Meghívott Londonba, én és néhány fiatal, egy fesztiválra, ahol ajándékba festettem neki egy képet. Csodálatos élmény volt! Esélyem volt London megtekintésére és olyan gyengéd, nyugodt emberrel találkozni. Remélem, így jobban megismertétek engem. Műveim embereket, természetet ábrázolnak kortárs stílusban.

- The Wall -2024
Egy sápadt fal választ el két csendet. Egy félreeső ajtón keresztül egy férfi néz ki – nem a világhoz, hanem annak emlékéhez. Tekintete a hideg levegőn átvág, mint egy fénycsóva a téglák között.
Előtte egy arctalan jelenlét, porból és gőzből kész nő, még áll, de már nem ott van. Ruhája színe beleolvad a falba, mintha az idő elkezdte volna egyenként leamortizálni.
Az ablakok zárva vannak, de az ajtók úgy tűnnek, hogy lélegeznek. A fény sehonnan sem érkezik – csak fennmarad, mint egy emlék, amely visszavonulni nem hajlandó. Minden a távozás és visszatérés közé esik, egy „látlak” és egy „elfelejtettelek” között.
A festmény nem egy jelenetet ábrázol, hanem egy soha véget nem érő elválást. Ez egy költemény a hiányról, amely egy soha véget nem érő reggel hideg árnyalataiban festve jelentkezik…

Ez a festmény mindig emlékeztet majd a családomra…