Barberot Sylvain - suspended spaces

Ez a mű egy poliuretán habból készített mellszobromnak öntött másolata, amelyet egy fekete vászonkendővel borítottak be. Ez utal a 18. század végének itáliai szobrászatára. Ezek a művek, gyakran márványból, teljesen beborított női testeket ábrázolnak, megdöbbentő pontossággal. A művészet lényege egyben vanitás is. Ez tükrözi a művész azon vágyát, hogy tárgyává váljon, hogy túlélje az időt, és megfeleljen a művész-teremtő eszmény hiúságának. A memória nem megmerevedik, a jövő felé törekszik, sosem kapaszkodik egy végtelenbe. A feledés az egyetlen kiútja. Ezt a művet a falra kell akasztani.

Nemzetközi művész, akinek a munkája a memória és a feledés közötti dichotómián alapul. A memória számomra az a nélkülözhetetlen elem, amely összeköti testünket a világgal. Ugyanakkor, miközben kultúránk igyekszik a történelmet bevésni a kőbe, én igyekszem elnyomni, dekonstruálni, sőt törölni a saját emlékezetemet. A feledés gyakorlata óriási vállalkozás. A test csak ennek a memóriának a hordozója, amelytől függ, sőt szükség is rá. A memória építi, formálja és átalakítja őt. És ha az anamnézis görögül a visszaemlékezés visszakeresését jelenti, én azt üldözöm, hogy jobban meg tudjak tőle válni.