Barberot Sylvain - Pop Christ

Ez a Krisztus, 5 kilogrammot nyomó, a 19. századból való.

Keverő technika, aranyfólia, pigmentek és flitterek.

Ez a mű radikális újraértelmezést kínál a keresztre feszített Krisztus alakjának, amely a hagyományos narratívából kiemelve belép egy szimbolikus és plasztikus feszültség terébe.

Teste teljesen mélykék színbe öltözik, csillogó fényekkel, és ez megtöri a kínzás hagyományos ikonográfiáját: a vér helyét egy vibráló, szinte kozmikus felület veszi át, ahol a flitterek ambiguáltan keverednek a szentség és az artificialitás között.

A felfüggesztést egyetlen arany rögzítőpont biztosítja, és a keresztre feszítést megingott állapotba hozza. A kereszt maga hiányzik; helyette egy minimális, függőleges vonal van, amely inkább egy akasztóelemet idéz, mint szenvedés eszközét. Ez a formális eltolódás új értelmezést kelt: a test immár nem úgy tűnik, hogy meg van szegezve, hanem inkább meg van tartva, mintha zuhanás és felemelkedés között billegne.

Az aranyfólia használata, amelyet történelmileg a vallási ikonográfiához kapcsoltak, itt a szentség megmaradt jelévé válik. Ám funkciója eltorzul: távol jár attól, hogy körüllengje vagy megnagyítsa, inkább olyan fennmaradási ponttá válik, szinte törékeny, megkérdőjelezve a figura stabilitását.

Ez a megfordításból adódó játék — a vörösből a kékre, a kereszttől a függesztésig, a patoszból egy absztrakt formába — a mű a vallási szimbólumok fennmaradását vizsgálja a kortárs környezetben. Tartsingzan entre révérence et désacralisation, entre icône et objet, és arra ösztönzi a nézőt, hogy újraértékelje, mi marad a szentségből, amikor annak kódjai megváltoznak.