Barberot Sylvain - FRAGILE

Ez a mű egy olyan sorozat része, amelyben az önarckép kilép a közvetlen ábrázolásból, hogy a tapasztalat mezőjébe lépjen. Három függőleges tükörből áll, amelyek hátul részben el van távolítva a fólia, és fényáteresztésen keresztül kiviláglik a gyenge szó. Ez a szó nem adja magát azonnal: feltűnik, kibújik, a néző szögétől, jelenlététől és mozgásától függ.

A tükör, amelyet hagyományosan az én felismeréséhez társítunk, itt bizonytalanság terévé válik. A tükörkép nem állandó: tri-partit felosztás által töredezett, a rajta átszűrődő fénytől eltorzult, a megjelenés és a feledés között billeg. A művész nem frontálisan mutatkozik meg benne; szétszóródik, diffrálódik, egy instabil énképet hagy maga után, amelyet a másik tekintete határoz meg.

A gyenge szó, amely a tükör anyagába vésett, diszkrét kinyilatkoztatásként hat. Nem kényszerít falak közé, hanem alapvető, alatta rejlő adatszerűséggel hat. A fólia eltávolításával, hogy fény jelenjen meg, a mű megfeleltet egy leleplező gesztusnak: ami általában rejtve van — a sebezhetőség — itt a láthatóság átjárója lesz.

Így az önarckép nem korlátozódik többé egy képre, hanem egy eszköztárrá bővül. Beemeli a néző testét, amely a tükörben megjelenik, a láthatóság és a feledés közti feszültségbe ragadtatva. A művész nem inkább önmaga ábrázolását kínálja, mint inkább egy állapotot: egy átszelt, instabil, kiszolgáltatott identitást.

Ezekkel a minimális eszközökkel — tükör, fény, szó — a mű kijelenti, hogy minden művészeti gyakorlat egy folyamatos önarckép, amelyben a gyengeség nem vallomás, hanem feltétel.

Nemzetközi művész, aki munkája a memória és feledés közötti dichotómián nyugszik. A memória szerintem a testünket a világhoz kötő nélkülözhetetlen elem. Ugyanakkor, miközben kultúránk igyekszik történelmet csiszolni, én inkább arra törekszem, hogy gátoljam, dekonstrukcióra törekedjek, sőt, saját memóriámat is elfelejtsem. A feledés gyakorlata hatalmas vállalkozás…

A test csak ennek a memóriának a hordozója, amelytől függ, sőt szükségképp Függ Tőle. Ő építi fel, modellálja és átalakítja. És ha az anamnézis görög eredetű kifejezésként a megemlékezés visszatörését jelenti, én azt üldözöm, hogy jobban el tudjak tőle szabadulni.