Hubert Schöllgen (1897-1978) - Untitled

Hubert Schöllgen ({* 23 február 1897 Düsseldorfben; † 1978 Wuppertal-Elberfeldban) német festő és grafitto-technikus volt. Schöllgen eleinte az AK Düsseldorfen tanult. Később Berlinbe költözött Emil Orlik és Thorn-Prikker tanítványaként. Ezt követően főként festőként és grafikusként dolgozott Düsseldorfban és Essenben. Mivel anyagi helyzete miatt nem volt függője a kiállításoknak, gyakran sajátos módon választotta motívumait. Számos könyv használt lapgrafikával tervezett rajzokat, díszítő vázlatokat és fametszeteket Schöllgen illusztrációiként. A düsseldorfi Malkasten Művészegylet archívuma őt néhány művét őrizte. Munkáinak nagy része ekspresszionistának tekinthető. A fametszetek különösen népszerűek voltak a német irányzat úttörői között (Die Brücke, Die Blaue Reiter).

A mű címe számomra ismeretlen. Valószínűleg bal alsó sarkában áll a cím, de nem sikerült megfejtenem. A felirat a művész kézzel írva, a jobb alsó sarkában található. A fametszet feltehetően a 1918–1939 közötti interbellumban keletkezett. A mű kiváló állapotban van, nincsenek használati vagy sárgulási nyomok. A bal oldalon egy nagyon kicsi gyűrődés a „fehér” részben.

Az expresszionizmus (latin: expressio, „kifejezés”) modernista irányzat a korai huszadik századi európai művészetben, körülbelül 1905-től 1940-ig. Az expresszionizmusban a művész a saját érzéseit vagy élményeit próbálja a szemlélő felé kifejezni valamiféle valóságidegen torzítással. Az expresszionizmus mint stílus főként a költészetben és a festészetben ismert, de megjelenik a zenében, irodalomban, építészetben, színházban és a filmművészetben is.

Az expresszionizmus a művész személyes, tudatalatti reakcióját helyezte a környezetére a középpontba. Ezzel szemben az impresszionizmus a szenzorként megélt valóság ábrázolását tette elsődlegesnek. Az expresszionizmusban a valósággal való kötelék elvékonyodik, néha teljesen eltűnik. Ennek eredményeként olyan, korábban elképzelhetetlen, új formák kerülnek teret. A két legfontosabb kiindulópont tehát: „nincsenek törvények” és „a törvényeket senki sem kötelezhet rá”.
Festészeti értelemben manapság az „ expresszionista” kifejezés kiterjesztve használható minden olyan festményre, amely kifejez egy expresszionista hangulatot, még akkor is, ha nem a kora huszadik századból való.