Eduardo Chillida (1924-2002) - Untitled, 1964






Papírmunkákra és a (Új) Párizsi Iskolára szakosodott. Korábbi galériatulajdonos.
| 5 € |
|---|
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 130049 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Leírás az eladótól
Eduardo Chillida. Cím nélküli, 1964.
Eduardo Chillida a 20. századi európai művészet egyik legfontosabb alakja. Nemzetközi szinten elismert a tér, anyag és üresség kutatásáért; munkái szobrászatot, rajzot és grafikai műveket ötvöznek, vizsgálva az alak, egyensúly és architektúra közötti feszültségeket. Pályafutása során vizuális nyelve radikálisan szintézis felé fejlődött, ahol a minimális gesztusok hatalmas szerkezeti jelenlétet kölcsönösen kölcsönöznek.
Lapot tág: 36 x 26 cm.
Rajz méretei: 15 x 17,8 cm (ugyanakkor a kiinduló rajz mérete).
Teljes méret: 42 x 32 cm.
Korlátozott kiadás a Chillida Leku Múzeumból.
Öt tintás nyomat River Artist natúr fehér papíron, 120 gr.
Kézzel rögzített szürke tartóhoz három levehető ponttal a bemutatásért.
Kiváló állapotban.
Ebben a 1964-es, cím nélküli rajzban Chillida sűrű fekete tinta-tömegekkel dolgozik, az összképet szilárd gesztusrészletekből építi fel, amelyek egymáshoz úgy viszonyulnak, mintha szoborteremben megszilárdult elemek lennének. Míg korábbi, lineáris rajzai esetében a művész tömör, átlátszatlan formákat használ, itt a tömör sötét tömegek erős feszültséget teremtenek a súly és az üresség között, és előrevetítik később megjelenő formanyelvet vas- és acélszobraiban.
Az összkép nem egy konkrét alakot ábrázol, hanem inkább egy instabil egyensúlyban lévő szerkezetet, ahol minden elem úgy tűnik, a következő elemet tartja. A gravitáció, a támasz és a belső tér kapcsolatának ez a vonzereje Chillida munkáinak egyik központi témája volt az 1960-as években, amikor vizuális nyelve egyre radikálisabbá és architekturálisabbá vált.
A fekete tinta és a fényes háttér közötti kontraszt az üres teret a mű aktív elemévé teszi, megerősítve Chillida gondolkodásának egyik alapvető gondolatát: a tér nem háttér, hanem a szobrászat és a rajz valódi anyaga. Ebben a papíra készült művekben a művész olyan formai megoldásokkal kísérletezik, amelyek később monumentális darabjaiban is megjelentek, ahol az anyag mindig a környező térrel párbeszédben szerveződik meg.
Eduardo Chillida. Cím nélküli, 1964.
Eduardo Chillida a 20. századi európai művészet egyik legfontosabb alakja. Nemzetközi szinten elismert a tér, anyag és üresség kutatásáért; munkái szobrászatot, rajzot és grafikai műveket ötvöznek, vizsgálva az alak, egyensúly és architektúra közötti feszültségeket. Pályafutása során vizuális nyelve radikálisan szintézis felé fejlődött, ahol a minimális gesztusok hatalmas szerkezeti jelenlétet kölcsönösen kölcsönöznek.
Lapot tág: 36 x 26 cm.
Rajz méretei: 15 x 17,8 cm (ugyanakkor a kiinduló rajz mérete).
Teljes méret: 42 x 32 cm.
Korlátozott kiadás a Chillida Leku Múzeumból.
Öt tintás nyomat River Artist natúr fehér papíron, 120 gr.
Kézzel rögzített szürke tartóhoz három levehető ponttal a bemutatásért.
Kiváló állapotban.
Ebben a 1964-es, cím nélküli rajzban Chillida sűrű fekete tinta-tömegekkel dolgozik, az összképet szilárd gesztusrészletekből építi fel, amelyek egymáshoz úgy viszonyulnak, mintha szoborteremben megszilárdult elemek lennének. Míg korábbi, lineáris rajzai esetében a művész tömör, átlátszatlan formákat használ, itt a tömör sötét tömegek erős feszültséget teremtenek a súly és az üresség között, és előrevetítik később megjelenő formanyelvet vas- és acélszobraiban.
Az összkép nem egy konkrét alakot ábrázol, hanem inkább egy instabil egyensúlyban lévő szerkezetet, ahol minden elem úgy tűnik, a következő elemet tartja. A gravitáció, a támasz és a belső tér kapcsolatának ez a vonzereje Chillida munkáinak egyik központi témája volt az 1960-as években, amikor vizuális nyelve egyre radikálisabbá és architekturálisabbá vált.
A fekete tinta és a fényes háttér közötti kontraszt az üres teret a mű aktív elemévé teszi, megerősítve Chillida gondolkodásának egyik alapvető gondolatát: a tér nem háttér, hanem a szobrászat és a rajz valódi anyaga. Ebben a papíra készült művekben a művész olyan formai megoldásokkal kísérletezik, amelyek később monumentális darabjaiban is megjelentek, ahol az anyag mindig a környező térrel párbeszédben szerveződik meg.
