Agathe Toman - CLOUD #2 12/15

Ez a mű része az artist COLLECTIÓ JELENLEGI MEGOSZTOTT gyűjteményének. Finom art glanzpapírra nyomtatott fénykép, szemcsés textúrával. Hossegorban, Franciaországban készült fénykép. 2021 nyara. A fotó feltekerve kerül elküldésre, nem keretezett, és mellé kézbesítéshez hitelesítési bizonyítványt csatolunk, amelyet a művész töltött ki és aláírt. Forgalmi számú mű, kézzel aláírt, elöl és hátul. Nagy minőségű pigmentált digigraphia print.
Agathe Toman művész 2021 óta szerepel a Sotheby’s listáin.

Művészeti életrajz:
1989-ben született, francia, osztrák és cseh eredetű, Agathe Toman egy francia multi- területű művész, akinek tehetsége a festészetetől a költészeten át a szobrászatig, rajz és fotográfia területén terjed ki. A párizsi Szövetségi Kereskedelmi Divatkamara neves iskolájában szerzett tanulmányai után, és kilenc évig francia haute couture-házaknál dolgozott stylist-ként Párizsban, úgy érezte, hogy szükség van arra, hogy kizárólag a művészeti alkotásaira koncentráljon.
Ma él a Landes régióban tizennégy éve, és a kortárs művészeti szcénában felívelő figuraként mutatkozik meg, itthon és nemzetközi szinten is értékelik.

A Sotheby’s-nál 2021 óta jegyzik, műveit három ízben árverésre bocsátották, ami gyors felemelkedését és a rangos művészeti körtől való elfogadottságát bizonyítja. Különösen az Art Paris-en végzett kiváló hozzájárulásai hatalmas sikert hoztak, és világ számos magángyűjteményében erős jelenlétet biztosítanak.

Agathe színpalettája a fekete és kék mély árnyalatait helyezi előtérbe, diszkrét mozgásban lévő kromatikus dinamika. Festményei tiszta pigmenteket, tintákat, olajokat és félelmetes intenzitású akrilokat használnak, amelyek a rejtett dolgokkal való újra összekapcsolódás igényét váltják ki, és a nézőt a látható világon túlra repítik. A vászon hatalmas erővel bír, visszhangot adva saját élményeinek.

Rajzai, Bic tollal készülve, megdöbbentően erős vonzódást árasztanak.
Agathe fényképei ködös absztrakcióik révén zavarnak meg bennünket; nyugodt érzések tolonganak bennünk, mint egy tökéletes nyugalom emléke, amely egyszer a kezdet volt.
Számtalan verse, érzelmi lírát kölcsönöz neki, amely megeleveníti művészetét. Az első kötet, „You will have to learn to smile again” 2024 télen jelenik meg.

Művészi gyakorlata mellett Agathe mélyen elkötelezett a pszichoanalízis tranzakcionális elemzésének tanulmányozása iránt, amit már négy éve folytat Párizsban. Ez a felfedezés gazdagítja képzési folyamatát, lehetővé téve, hogy nagyon mély pszichológiai dimenziókat integráljon művészetébe, amelyet sűrű rétegek újra szív.

Agathe nem választja el művészetét társadalmi elköteleződéseitől. Művészete központi témáira a mentális egészség, a környezet és az oktatás kerül. Ezek a gondolat-irányok nem csupán a művészetében jelennek meg, hanem a művészi személyiség és identitás szerves részei.

Különféle hírlapokban, köztük a Forbes, L’Oeil és Elle, elismerték és megünnepelték a munkásságát, kiemelve kortárs művészeti területre gyakorolt jelentős hatását.

Agathe Toman továbbra is lenyűgöz és inspirál világszerte közönséget, munkáin keresztül betekintést nyújt az emberi tapasztalat összetettségébe, ahogy ő észleli és művészetté alakítja. Megosztja a tapasztalatokat nagy szívvel és nagylelkűséggel.

„VIZIÓM:
A munkám mélyen feltárja a lélek és a test közötti kapcsolatokat, létrehozva a beszélgetéseket a szellem és az anyag között. Kérdéseket teszek fel működésükről környezetükben, az általuk létrehozott kapcsolódásokról és a megfigyelhető és megfoghatatlan rezgésekről, amelyek ebből születnek.
Olyan témákat vizsgálok, mint a identitás, az emlékezet, az emberi természet és az egyén és környezete közötti viszony. Műveim érzelmi mélységgel és bizonyosfajta feszültséggel bírnak, amelyek introspektív gondolkodásra invitálják a nézőt, egy ösvényt nyitva az unconscious felé.

Ezt a szándékot az alkotásaim anyagiságába is beírom: határozottan absztraktak, monokrómok, árnyaltak, ahol a sötétség a világossággal együtt él, a kék a feketével érintheti egymást, vagy egyedül ragyog. A fény hiányában/valóságában vagyunk.
Festményeim, installációim, rajzaim és fényképeim mind abszolút teremtés, amely minta utánzás nélkül születik, tiszta érzelmet keltve, az Inverbible felé ébredésre invitálva; alkotásaim így azokat a belső részeket tükrözik, amelyeket nem fedünk fel.

Lényeges a kezeim és a pigmentek, szenek, golyóstoll és festékek közötti aprólékos összefüggés, a papírra vagy a vászonra való anyaglerakás révén. Kialakítási technikáim sosem ismétlődnek, kontrollálatlan eredményt adnak. Egyre inkább egyedi jellegűek.
Így a mozgó anyag rögzítésén, a fény sűrűsítésén dolgozom, hogy belőlem származó impulzust adjak a felébredéshez.

Mindig van valami, amit nem sejtettünk előre. Valami váratlan. Ez az visszafogott, megfoghatatlan intenzitás, amely magával ragad és elhatalmasodik rajtunk. A víz, a gravitáció, a kéreg ezek mindannyian jelen vannak; ezek az erősek módosítják a megfigyelőt. Egy történő egyedi lenyomat megjelenése, lírai absztrakció, műveim önarcképei, részletek az én részeimből.
Azt mondom, alkotásaim „pszichikai állapotok materializációi”, emberi tájak, a lelkem fonalai, amelyek ösztönzik mások beleszövődését.
Értéküket nem esztétikai szépség adja, hanem az a rezgés, amelyet a műveim a szemlélőben keltenek. Két érzékenység találkozik, és nem két különálló individuum többé. Ez egy élő folyamat. A mű túlmutat a közvetlenségen. Azokat élő lényeiként tekintek, aktív lényekként, akik új kötelékeket hoznak létre közöttünk.

A szemlélő maga is alkotóvá válik, a művet élettel tölti meg, pszichikai rezonanciák alkimiai összhangjában.

Olyan útmutatást vállalok, amely új látást ad az Énről, magunkról, a világról és másokról.

Ha a szemlélő most engedélyt kap, akkor pszichikai rezonanciák dörrennek össze, s egy közös szimfóniában hangolódnak, és megszületik egy párbeszéd; egy ütem érzetével induló anamorfózis rajzolódik ki a lelkének tükrében, megfoghatatlan echo. Ez egy költői tapasztalat.
Intenzív és erőteljes jelenlét. Kihívást jelentő élmény.

Célom, hogy műveim finomítsák az emberi elméket, élesítsák a lelkeket, hogy az érzelmek visszhangot találjanak, hogy a szavak is visszhangozzanak bennük.
Fontos az, amit a mű a bennünk mozgat meg, és a találkozás eredménye.

„A pszichikai szenvedés összefügg azzal, ami kifejezetlenül kerül a szubjektív szimbólumok folyamatába. Szenvedünk annak miatt, ami pszichikailag blokkolt, vagy pszichikai bejegyzésre vár. Az ember nem csak a események miatt szenved, vagy bizonyos gondolatok miatt, hanem mert bizonyos folyamatok benne nem találtak tükröt, visszhangot, figyelmet, befogadót, és így bolyongásban maradnak.” - René Roussillon - Manuel de psychologie et de psychopathologie de clinique générale, oldal 146.