Béla Uitz (1887-1972) - Árkadiá

Az aukción egy nagyon ritka, eredeti nyomtatás található a jelentős magyar művész, Béla Uitz 1916-os alkotásából.

A kép figuratív kompozíciót ábrázol a „Fürdőzők” motívummal. A cím, „Árkadiá”, utal a görög mitosz Arkadiáról sz származó elképzelésre a kora újkor óta: lehetséges az élet a társadalmi kötelezettségek mögött.

Leírás
A ábrázolás alatti rész tintával aláírt és datált: "Bela Uitz 1916".

Méretek: a lap kb. 41,0 x 53,0 cm; a ábrázolás kb. 23,5 x 34,5 cm.

Állapot
Élénk nyomtatás a vattapapíron, természetes vattapari szélek. A papír korosodó sárgás árnyalatú és sárfoltos. A szélek és sarkok részben kopottak és gyűrődtek. Az alsó szélen gyűrődés és repedésnyom. Az ábra jó állapotban van.

Proveniencja
A lap egy berlini magángyűjteményből származik, a berlini Galerie Irrgangnál vásárolták.

Béla Uitz (1887. március 8-án született Mehala, Osztrák-Magyar Monarchia; 1972. január 26-án hunyt el Budapesten) magyar festő volt.

Béla Uitz kezdetben lakatosinasat végzett. 1908-tól 1912-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1914-ben vett részt először kiállításon Budapesten. A Nyolcak csoport képeivel együtt művei is szállították a Panama-Pacific Nemzetközi Kiállításra, ezért 1915-ben aranyérmet kapott.

1915-ben bátyja feleségtestvére, Lajos Kassák és Emil Szittya társaságában megjelenítette a magyar avantgárd folyóiratot, az A Tettet (A Cselekvés), amelyet 1917-ben a hadikorlátozás betiltott. Ezt követően Kassák MA (Ma) folyóiratának szerkesztőbizottságában vett részt, és 1918-ban a harmadik csoportos kiállításon is részt vett. 1917-ben Péter Dobrovics, Lajos Gulácsy, János Kmetty és József Nemes Lampérth részvételével kiállítást rendeztek A Fiatalok (A Fiatalok) címmel.

A háború után, 1918-ban az Ungarl Räterepublik kiemelkedő vizuális alkotóivá vált, tagja volt annak Művészeti Igazgatóságának és a Proletár Képzőművészetek műhelyeit vezetője, amelyben propagandaplakatákat készítettek (Vörös Katonák Előre!). A Kommün leverése után egy időre bebörtönözték. Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság bukása után Uitz a magyar aktivistacsoporttal Bécsbe emigrált, ahol összekapcsolódott Kassák körével, és megismerkedett az új irányzatokkal a nemzetközi avantgárdban. 1921 tavaszán Moszkvába utazott, ahol lenyűgözte a kortárs orosz konstruktivizmus, valamint a pravoszláv templomok, különösen az ikonkészítés.

Bécsbe visszatérve megszakította a Kapásákkal kötődéseit, és együtt alapította az Egység című folyóiratot (Kassákával és Aladár Komjáttal). A Naum Gabo realizmuskönyvének fordítása, a Rodschenko–Stepanova konstruktivista csoport programja és Kasimir Malewics szuprematizmusának gondolatai jelentek meg benne.

1923-ban átvette a Proletkult festési stílusát, 1924-től Párizsban a Francia Kommunista Pártban tevékenykedett. 1926-ban az Szovjetunióba költözött, és több mint négyszer száz évig a szovjet propaganda-művészet alkotójaként dolgozott. Halála előtt nem sokkal visszatért Magyarországra.