Lorenzo Ferrer (1937) - Horizonte

Pictura Subastas bemutatja ezt a lenyűgöző művet Lorenzo Ferrerhez kötődően, amely a vidéki táj kiterjedését és nyugalmát ábrázolja, ahol a egyszerűség és az egyensúly mély békeérzetet közvetít. A festmény kiváló technikájával és a képzőművészeti kiválóság nagy minőségével tűnik ki.
· A keret méretei: 61x71,5x8 cm.
· A mű méretei: 50x61 cm.
· Olajrajz, kézzel aláírt a mű jobb sarkában.
· A darab jó állapotban van.
· A mű eredeti kerettel együtt kerül eladásra (a liciten ajándékba megadott keret).

A mű egy exkluzív magánkollekcióból származik Gironából.

Megjegyzés: a fotók a tét leírásának szerves részét képezik.

A képet professzionálisan csomagolja be IVEX szakértője (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű anyagok felhasználásával a védelme érdekében. A szállítási ár tartalmazza a professzionális csomagolás költségét és a szállítást is.
A szállítás a Correos, GLS vagy NACEX révén nyomon követéssel történik. Nemzetközi szintű szállítások érhetők el.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy kiválóan nyílt tájat mutat be, ahol a tér kiterjedése a valódi főszereplővé válik a jelenetben. A kompozíciót egy hosszú zöld árnyalatú talajfelület dominálja, amely a képet nagy részében foglal el, így nyugalmat és csendet sugározva hat körül a nézőre. Ez a nagy, tiszta terület nem üres, hanem vizuális lélegzethez vezető mezőként működik, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy lassan figyeljük a jelenetet, és észrevegyük a szín és a fény finom árnyalatait.
A kép felső részén egy kis épületkultúra-tömb tűnik fel menekülő középpontként, amelyet növényzet és utak ölelnek körül, és a tájba természetes módon illeszkedik. A házak egyszerű formákkal és lejtős tetőkkel bírnak, emberi dimenziót adva a környezet hatalmasságával szemben. Jelenlétük, bár diszkrét, csendes narratívát vezet be, sejtetve az a helyen zajló hétköznapi életet. A házakat kísérő fákat függőleges töltést adnak és erősítik a talajhoz való kötődés érzetét.
Tömeg középpontjától túli területén egy dombsor húzódik a horizont mentén, lágy átmenetet teremtve a föld és az ég között. Ezek a kiemelkedések hidegebb és mélyebb tónusokkal vannak kezelve, amely mélységet és egyensúlyt ad a kompozíciónak. A síkok egymásra fekvésének módja a legelső pillanattól a hátteréig távlatérzetet generál, amely tágabb vizuális teret teremt és a nézőt egy széles, nyitott környezetbe helyezi.
Az ég halványan tónusos és tiszta, miközben befejezi a jelenetet, nyugodt függölyként működik, amely beburkolja az egész tájat. Nincs hirtelen kontraszt vagy olyan elem, amely megbontaná az összhangot, csak egy színkezelési folytonosság, amely megerősíti az egység érzetét. A fény egyenletesen oszlik el, lágyítva a formákat, és olyan környezetet teremt, amely békét és stabilitást sugároz.
Az egészen egyszerűnek tűnő összetétel valójában mély szenzitivitást rejt a tér és az elemek közötti összefüggés iránt. A szükségtelen részletek hiánya lehetővé teszi a néző számára, hogy a táj lényegére, terjedelmére és nyugalmára összpontosítson. Minden úgy tűnik, hogy egyensúlyban van, feszültség vagy törés nélkül, megnyugtató és elmélkedő vizuális élményt teremtve. Összességében a mű egy olyan környezetet idéz meg, ahol a természet és az emberi jelenlét diszkréten együtt él, egy olyan tájban, amely csendet, fényt és mély nyugalom érzését közvetíti.