Carmelo Manuel Tosto - Thresholds II: The Disjunction

Soglie II: A Diszgiunção (Thresholds II: The Disjunction)

Eredeti festmény XL, a “Soglie: Egy tudatalatti architektúrája” trilógiájának második műve.

Ez a trilógia arra hív meg, hogy lakjuk a teret, amely a látható és a ismeretlen között húzódik. Az emelkedés ritmusán, a térbeli diszgiunzione összetettségén és a dualitás végső felelősségén keresztül az építészet megfosztja magát funkciójától, érzelmi küszöbbé válik: egy geometriai út, amely az észlelőt vezeti át a rigouros szerkezet és belső mélység közötti határon. A felemelkedéstől a döntésig.

Kézzel festett akrilból vásznon, teljes méret 110x60 cm, a festett felület mérete 100x50 cm, kb. 5 cm fehér margó hagyva a környező vászon körül, finom szövésű, 100% pamut, védő bevonat nélküli utolsó réteg.

A mű egyedi darab, kézzel aláírva hitelesítő tanúsítvánnyal együtt, nem nyomtatott, soha nem kerül felakasztásra.

A mű a lehető legnagyobb gonddal egy csőben kerül csomagolásra, regisztrált küldéssel, a nyomvonalkód fennállása alatt, a fizetést követő 3 munkanapon belül szállítva.

…................................................................................
Carmelo Manuel Tosto | Építész és Művész

Szülővárosom Catania (Olaszország) 1990-ben, a tervezés szigorúsága és a látás szabadsága között vázoltam fel kreatív utamat. Képzésem a Catania Állami Művészeti Intézet és a Bologna Műszaki egyetem között zajlott, meghatározó tapasztalatokkal Ankarában és Milánóban, amely lehetővé tette számomra, hogy egy olyan kifejezésnyelvet fejlesszek ki, ahol az épített érzelemgé válik.

Művészeti kutatásom az építészetet nem pusztán tárgyként, hanem a gondolkodás szerkezeteként részesíti előnyben. Munkámban az építőelemek lemosódnak gyakorlati funkciójukról, hogy szimbolikus archetípusokká váljanak:

A Házcsigalétra – A lét dinamizmusát reprezentálja. Mozgásra hívó, egy olyan eleme, amely összeköti a fizikai és metafizikai síkokat, és az észlelőt a tudatosság új területeire vagy az idegenség helyeire vezeti.

A Nyílás – Egy küszöb a ismert és a ismeretlen között. Építészetileg lehetőséget ad a terek összekapcsolására, érzelmileg pedig átemel a néző belső állapotaira. Minden nyílás mögött a nézőt arra hívják, hogy a saját tudattalanjában rejlőket vetítse előre, mindig a látható felett keresve, a megfigyelés aktusát személyes felfedezőúttá alakítva.

AzÍv – Beépített építészeti elem, a rugalmasság és egyensúly megtestesítője. Képessége, hogy ne nyomjon el, hanem harmonikusan levezesse a terheléseket, egy ívelt, lágy vonalat eredményez, amely befogad és megnyugtat, olyan stabilitást adva, amely egyszerre szerkezeti és szellemi.

Ebben a folyamatos archetipusok, anyag és fény közötti párbeszédben minden kép egy „érzékeny hely”ként születik meg. A festői gesztus találkozik a tervezői szigorral, hogy ne csak vizuálisan, hanem észlelésében is mélységet teremtsen, arra hívva a nézőt, hogy lakozzon az EPSZ-térben és fedezzen fel belőle egy darabot önmagából.