PaperBoy - Still Moving Forward (from the Peanuts Series No. 5)

Ez a mű az ikonikus Beatles albumportrét, az Abbey Roadot érinti. A közismert zebrás átkelés újraéled a Peanuts-hősökkel. A tiszta perspektíva és a nyugodt képépítés megmarad, miközben a figurák időtlen, szinte lelassított mozgást mutatnak. A kép a menetelés és a megismétlődés motívumával játszik. Csendes kijelentés születik, mind a folyamatosságról, mind a változásról, s arról, hogy együtt megyünk.

Az eredeti műalkotás (egyedi példány) akril vászonra, 100 cm x 70 cm méretben, aláírva.

A kép nem úgy van feszítésre kész keretre felhúzva, hanem vászonnal azonos formát lát el, így a keret piacán kapható méretekbe illeszkedik.

A sorozatról:
A From the Peanuts Series No. 1 - 6 című képsorozat olyan alkotásokat gyűjt össze, amelyek tudatosan a művészettörténeti kanon és a népszerű képzőművészeti kultúra feszültségterében helyezkednek el. Kiindulópont nem pusztán ikonikus művek meghódítása, hanem azok vizuális nyelven történő újraértelmezése, amely sok néző számára ismerős: a Peanuts-karaktereit világa.

A sorozat számításos törést alkalmaz. Egyrészt szigorúan komponált, a művészettörténetben magas kódoltságú képterek – a modernizmus formális absztrakciójától a posztotthulló művészet ikonikus jeleneteiig. Másrészt olyan figurák tűnnek fel, amelyek általában a könnyedséggel, humorral és érzelmi közvetlenséggel asszociálhatók. Ez a felállás nem paródiát, hanem produktív irritációt szül: a megszokott motívumok felismerhetők maradnak, de Charlie Brown, Snoopy és társaik jelenlétében újraolvasódnak.

A sorozat központi eleme a formális tartózkodás. A figurák nem illusztrációkként lépnek fel, hanem szándékosan be vannak illesztve a meglévő képmegjelenítésekbe. Nem explicit módon kommentálnak, hanem a művészettörténet tereiben laknak – csendesen, néha kissé elcsúszva, mindig kételkedés és kitartás közötti tartással. Pont ez a visszafogottság teszi lehetővé, hogy a kiindulási képstruktúrák láthatóak maradjanak, s egyúttal kulturális súlyukat relatívvá tegyék.

Ebből a szempontból a sorozat alapvető kérdéseket vizsgál a szerzői jog, a kanonizálódás és a közönséghez való hozzáférhetőség vonatkozásában. Nem kérdőjelezi meg, hogy a művészettörténetet komolyan kell-e venni, hanem hogy miképpen viszonyulunk hozzá ma. Olyan meghívás ez, amely a pontos szemlélődésre, a látási szokások átgondolására és arra szólít fel, hogy a művészettörténetet ne csak tisztelettel, hanem kortárs szituációban is érdemes legyen szemlélni.