Egi van Doren (1952) - Walking The Dog

Ez az expresszív festmény Egi Van Doren műve, és a kortárs figuratív expresszionizmus kifejező példája. Ismeretes érzelmileg töltött portréiról, Van Doren nem a realizmuson keresztül ragadja meg az emberi jelenlétet, hanem a hangulat, a szín és a nyers gesztus erején keresztül.

Ebben a műben három alak jelentkezik egy rétegzett, szinte álomszerű háttérből. A lazán felvitt ecsetvonások és a merész, nem naturalisztikus színek egy időben teremtenek feszültséget és intimitást. A középpontba helyezett kompozíció magával ragad, míg a torzult formák értelmezésre hívnak — a mű életteljesnek és pszichológiailag megfoghatónak hat.

Van Doren stílusát az arcátlanságot és az expresszivitást jellemzi:
- kifejező, szinte vázlatszerű vonalvezetés
- gazdag, kontrasztos színpaletták
- az érzelem hangsúlya a tökéletesség helyett

Műveit gyakran dicsérik amiatt, hogy képes tüzelni a figyelmet és érzelmet kelt, így különösen erőteljes nyilatkozatdarabokká válnak mind a modern, mind az eklektikus belső terekben.

Ez nem csupán egy festmény — ez egy beszélgetésalap a mélységről, a karakterről és a jelenlétről.