Alfredo Pini (1958) - My Sax

Alfredo Pini
"My Sax" - Olaj a papíron, kartonra felragasztva
cm 70x50 - 2007
Aláírva

Művész hitelesítése a fotón
Galéria-hitelesítés
Ajándékba járó művészeti katalogus

Szakmai szállítás és csomagolás
A számlát a Galieria kiállítja

Alfredo Pini (Mirandola, 1958) pályafutását 1985-ben kezdte meg, az évek során pedig egy személyes és felismerhető festészeti nyelvet alakított ki. Kutatása eleinte a városi tájakra összpontosított: a hajnalban vagy alkonyatkor járt városok, finom ködbe burkolózva, villamosokkal, autókkal, vagy a Vespa érzelmi és ismétlődő jelenlétével átszövetve. Olyan jelenetek ezek, amelyek a felfüggesztett, hideg és csendes atmoszférát adják vissza, ahol a fény egy fátyolként szivárog át, és az emlékezet összefonódik a-percepcióval.
A tájképen túl Pini fokozatosan új témákat és látvány-regisztereket vezet be. Az utóbbi években a figyelme a személy alakjára is kiterjedt: nők, gyerekek, a napi életükben vagy rövid átsuhanásuk során megörökített jelenlétük, amelyek az épületekhez érzelmi referenciapontként társulnak. Nem egy hirtelen fordulat, hanem tanulható természetes evolúció művészi kutatásában, egy szemléletbővítés, amely lehetővé teszi, hogy a valóság különböző módokon váljon áthatóvá, miközben a vonás koherenciája és az érzékenység megmarad.
Festészete az meghatározottság és a homály között ingadozik, a felületeken mozgó gondolatként csúszó fények használatával, és egy olyan palettával, amely hideg tónusokat és melegebb atmoszférákat váltogat, gyakran belső terekhez, éjszakai helyiségekhez, zenéhez kapcsolódva. Minden mű egy személyes út részleteként tűnik fel, az élet egyensúlyainak – és egyensúlytalansága – kutatását jelképezi a modern életben, a városi dinamizmustól a nyugalom iránti vágyig.
Pini pályafutása során számos csoportos és egyéni kiállításon vett részt, megerősítve egy olyan műhelyművet, amely hű marad saját identitásához, miközben új narratív és formális irányok felé nyílik. Ma műve továbbra is vizsgálja a helyek, az emberek és a hangulatok közötti kapcsolatot, és arra hívja meg a megfigyelőt, hogy földrajzi és belső utazás legyen egyszerre a táj.