M. Perone (1982) - Abbandono alla marea

Elhagyatottság a dagályban
Olaj vászonra, 50 × 40 cm

Egy meztelen női test fekszik elterülten a parton, megörökítve azt a pillanatot, amikor a hullám megtörik és visszahúzódik, és múló, vibráló ölelésbe vonja be.
A test hátulhajtott fejjel, karokkal felnyújtva fekszik, és a tenger primordiális erejéhez való totális alávetettséget sugallja, az elhagyatottság és a megújulás közötti egyensúlyban lebegve.
A póz dinamikus és egyben harmonikus; a test lágy vonalai mentén halad a szem, amelyet meleg, aranyfényű fényjátékok világítanak meg.
A naplemente fénye dominálja a jelenetet, az eget változatos árnyalatokba öltöztetve, amelyek a narancs, a rózsaszín és a mélykék között váltakoznak, ellentétet teremtve az élénk zöldekkel és a hullámok habzó fehérjével.
A vastag, matéria-szerű ecsetvonás mozgást ad a víznek, mintha érezhetővé válna a megtörő hullám zúgása és a bőrt kényszerítő hab frissessége.
A test ábrázolása alapos anatómiai kutatást és fényérzékenységet egyesít, amely kiemeli a formákat anélkül, hogy megnehezítené őket, megőrizve a realizmus és a költői értelmezés közötti egyensúlyt.
Így a jelenet szimbolikus értékkel telítődik: a tenger megtisztító erővé válik, miközben a merülő és sebezhető test a természet és a szenvelgés találkozóhelyévé válik.