Béla Uitz (1887-1972) - Árkadiá

Az aukción egy rendkívül ritka, eredeti nyomtatásban fennmaradt darabja található a megbecsült magyar művész, Béla Uitz 1916-os alkotásának.

A kép figurális kompozíciót ábrázol a „Fürdőzők” motívummal. A cím, „Árkadiá”, utal a görög mitológiából az ókor óta a késői újkorban felbukkanó elképzelésre, hogy a társadalmi kötelékeken túlélhető az élet.

Leírás
A díszítést ceruzával aláírva és datálva: „Bela Uitz 1916”.

Méretek: A lap kb. 41,0 x 53,0 cm; a kompozíció kb. 23,5 x 34,5 cm.

Állapot
Érvényes nyomás vastag kész- papíron Barthannal. A papír öregségéből fakadó sárgulással és foltosodással jár. A szélek és sarkok részben ékeltek ésreegye-se, alulról hajlási vonal és repedés‑hatás látható. A kép ábrája jó állapotban van.

Proveniencia
A lap egy berlini magángyűjteményből származik, a Berlin-i Galerie Irrgang-tól vásárolták.

Béla Uitz (született 1887. március 8-án Mehala, Osztrák–Magyar Monarchia; elhunyt 1972. január 26-án Budapesten) magyar festő volt.

Béla Uitz először lakatos tanulmányt folytatott. 1908 és 1912 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult [1], és 1914-ben vett részt először kiállításon Budapesten. A Nyolcak (Die Acht) csoport képeivel együtt az ő művei is elküldésre kerültek a Panam- Pacific International Exposition-ra, amiért 1915-ben aranyérmet kapott [2].

1915-ben felesége testvére, Lajos Kassák és Emil Szittya társaságában megjelentette a magyar avantgárd folyóiratot, az A Tettet (Die Tat), amelyet 1917-ben a hadi cenzúra betiltott. Ekkor Kassák MA (Ma) című folyóiratának szerkesztőbizottságában volt társszerkesztő, és részt vett annak 3. csoportos kiállításán 1918-ban. 1917-ben Péter Dobrovics, Lajos Gulácsy, János Kmetty és József Nemes Lampérth részvételével kiállítása volt A Fiatalok (Die Jungen) címmel.

1918 után a Magyar Tanács‑köztársaság egyik vezető képzőművésze volt; tagja volt a Kunstdirektoriumnak és a Proletarizmus Képzőművészete műhelyeinek vezetője, ahol propagandaplakatákat készítettek (Vörös Katonák Előre!). A Tanácsköztársaság leverése után egy időre le is tartóztatták. Miután 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság megbukott, Uitz a magyar aktivistacsoporttal Bécsbe emigrált, ahol csatlakozott Kassák köréhez, és megismerte a nemzetközi avantgárd művészet új irányzatait. 1921 tavaszán Moszkvába utazott, ahol a kortárs orosz konstruktivista művészet és az ortodox templomok, különösen az ikonosztázion, vonzotta.

Bécsbe való visszatérése után megszakította a Kassákkal kötött partnerséget, és Aladár Komjáttal megalapította az Egység (Egység) című folyóiratot. Naum Gabo Realista Manifeszttumának fordítása volt az egyik programja a konstruktív csoport Rodtschenko és Stepanowa szerinti törekvéseknek, továbbá Kasimir Malewics szuprematizmusának gondolatait is közvetítették.

1923-ban átvette a Proletkult festői stílusát, és 1924-től Párizsban a francia kommunista párt tagja lett. 1926-ban áttelepült a Szovjetunióba, és több mint negyven éven át a szovjet propagandaművészet képzőművészeként dolgozott. Halála előtt röviddel hazatért Magyarországra.