Matteo Ciffo - Frammenti - Venere

- Matteo Ciffo (Olaszország - 1987) kortárs szobrászata. Cím: Fragmenti-Venere
- 2026-os év. Kiadás: 2/8 - A művész által aláírva és hitelesítve, tanúsítvánnyal
- Anyag: hideg-fúvott márványpor és kőpor összeolvadása
- Kiváló állapotú



FRAMMENTI Gyűjtemény

A klasszikus szobrászathoz való viszony a gyűjtemény központi eleme. Azok a formák, amelyeket történelmileg a tökéletesség, az örökkévalóság és a kollektív memória fogalmához kötnek, kiindulópontként szolgálnak, és egy fragmentálási és újradefiniálási folyamat alá kerülnek.
A forma többé nem stabil egységként értelmezhető, sokkal inkább átmeneti állapotként. Megszakad, szétbontásra kerül, majd újraszerkesztődik, feltárva benső instabilitását. A térfogat kinyílik, blokkokra és darabokra szakad, egy olyan új struktúrát létrehozva, amelyben az idő már nem rejtve van, hanem látható elemmé válik.
Ez a feszültség megszabadítja a tökéletesség eszményét az abszolút állapottól. A megjelenő örökkévalóság kiszolgáltatja saját sebezhetőségét. A klasszikus forma továbbél, de átalakítva: nem többé halhatatlanság szimbóluma, hanem az idő által áthatott jelenlét, amely a változásnak és egy új dimenzió felé való visszaadásnak van kiszolgáltatva.






MATTEO CIFFO

Biellában született 1987-ben, 2007 óta fejlődik egy olyan kutatás, amely a anyagra, annak átalakulására és a benne megőrzött memóriára összpontosít. Munkám közvetlen kapcsolaton alapul a nemes és összetett anyagokkal, mint a márvány- és kőpor, természetes pigmentek, Armene földek, oxidok és fémek. Nem tekintem ezeket egyszerű kifejező eszközöknek, hanem élő jelenléteknek, az idő, a történelem és a újjászületés lehetőségeit hordozó tényezőknek.
Egy rituálisnak tekintett, de szobrászatnál valamivel inkább átalakulási folyamaton keresztül: a kő újjászületése, amelyet kezem vezet. A gyakorlat a megfigyelésből és abból a vágyból fakad, hogy életet adjon annak, amit összetörtek, elhagytak vagy feledésbe merült. Fragmentumok és hulladékok, gyakran más szobrászok munkájából származóak, alapanyaggá válnak az én műveimhez.
Olyan anyagokról van szó, amelyek már önmagukban hordoznak egy történetet. Szétbontom őket, majd újra összeállítom, olyan formákat teremtve, amelyek már nem tartoznak az előző állapotukhoz, hanem egy új feltételhez. Minden alkotás egyensúlyi helyzetből fakad, amely a vesztés és a feltámadás között található meg, a memória és a lehetőség közti feszültségen keresztül, megmutatva azt a pillanatot, amikor az anyag nem az volt, hanem valami más lesz.

Útja a hagyományos szobrászatot meghaladó átalakulás formáját ölti, közelítve egy félig alquemi dimenzióhoz. Olyan anyagokat használok, amelyek már léteztek, azokat szétbontom és újra összerakom, hogy új formákat és identitásokat hozzak létre. Minden alkotás a pusztítás és az újrateremtés közötti feszültségből, a vesztés és a memória közötti dinamizmusból születik, láthatóvá téve egy állandó változás állapotát.
A kutatás olyan anyagokkal folytatódik, melyek összekeveredő ellentmondást testesítenek meg: látszólag örök és törhetetlenek, ugyanakkor érzékenyek és sebezhetőek. Ami látszólag változtathatatlan, annak instabil természete tárul fel, reagálóvá válik, oxidálódik és idővel átalakul. Ez a feltétel az anyagot a munka aktív részévé teszi, folyamatos dialógusban a idővel és a környezetével.
A tökéletesség helyet ad a törékenységnek, és az örökkévalóság életteli, emberközeli élménnyé válik. Az anyag nem alárendelt, hanem társszerzővé válik, a gesztus, a folyamat és a saját evolúció nyomait a felületen megőrizve.

Autodidaktaként a megfigyelés, a kísérletezés és a hallgatás révén építettem fel az utamat. Az megközelítés nem a kontrollra törekszik, hanem az anyagot kísérve a transzformációjában. A formák, amelyek létrejönnek, megmutatják az emlékezet működését: olyan szerkezetek, ahol a fragmentumok, nyomok és hiányok együtt élnek és regenerálódnak.
Ez a gyakorlat a matériát élő archívumként vizsgálja. A szobrok olyan jelenlétként bontakoznak ki, amelyek a romlás és a feltámadás között lebegnek, a fennmaradás és a átalakulás között, visszaadva az anyagnak egy mélyen kortárs és emberi dimenziót.