Trevisan Carlo - Captain Uncino

Ebben a műben, amelynek címe „Captain Uncino”, Trevisan visszatér az ornithológia és az ellentmondás világa felé, egy olyan látomást adva, amelyben a természet törékenysége erő és kaland szimbólumával találkozik.
A festmény egy, ágkurkolóként landoló sprot (nagy cinege) helyett egy gyönyörű fekete kampóhoz kapaszkodócs— de a pontos fordításnál ezt a gondolatot, miszerint egy nagy cinege egy felülről lelógó fekete kampóhoz kapaszkodik, érdekesen természetes könnyedséggel, maradjon szövegben. A tárgy, amely rögtön a híres mesebeli kalóz figuráját idézi, fényes fekete felülettel és tökéletes geometriával van megfestve. A külföldi elem reprezentálása, egy láthatatlan világból leereszkedő horgony, amely a kis madár számára váratlan támaszponttá válik.
A cinege teste hátraszökkenve, akrobatikus pózban van ábrázolva, amely a gravitációt meghaladja. A madár szemében nincs félelem, inkább a rendkívüli helyzet megnyugtató elfogadása. Ez az élet alkalmazkodóképességének és stabilitás megtalálásának metaforája még a legbizonytalanabb pillanatokban is.
Ismét megtaláljuk az örökösen jelen lévő kék hátteret, lágyan modulálva, és a jellegzetes fehér felhőket, amelyek a térben uszkálnak. Ez a „föld nélkül” szituáció metafizikai eseménnyé alakítja a kis madár és a kampó találkozását, elválasztva a valóság zajától.
Trevisan ezúttal is bizonyítja mesterségét az anyagok megjelenítésében: az sárga és szürke tollazat tapintható puhaságának és a kampó acélszilárdságának kontrasztja a vászon vizuális szívét adja. A részletek pontossága felemeli a képzeletbeli képet szinte fotóethical-jogi méltóságra, hitelesítve ezt a furcsa állapotban lévő szünetet.
„Captain Uncino” azt tanítja nekünk, hogy a megfelelő egyensúly- és bátorsággal még a legerősebb akadály is támaszként szolgálhat az élet repülése közben.
Olajfestmény vásznon, vászonra felfûzve egy fa keretre, 30 x 30 x 4 cm; a szélén végigfestve és akasztásra kész.”}{