Matteo Massagrande (1959) - Natura Morta

AUTORE

Matteo Massagrande (1959) olasz festő és intarciós művész. 1959-ben Padovában született, és ma hazai városa és Hajós, Magyarország között tevékenykedik; nemzetközi szinten a kortársrealizmus egyik legtekintélyesebb mestereként tartják számon. Bár híres a csendes belső terekről és az elhagyott villákról, ahol a fény a középpont, a gyümölcs- és tárgyhalmazokkal járó naturák kutatása alapvető pillére a poétoikájának, ugyanazzal a költészettel megközelítve a nagy építészeti alkotásokat. Ezen műveiben a mindennapi tárgyak—kancsók, vázák vagy gyümölcsök—nem egyszerű stílusgyakorlatok, hanem „anyag-portrék” válnak, amelyeket olyan gondos kutatás vezet, amely a régi technikák alapos ismeretére, a gravírozásra és a restaurálásra nyúlik vissza. A színrétegzés ügyes alkalmazásával Massagrande a halott természetet időről és állandóságról szóló meditációvá alakítja át, a mikro részleteket metafizikai és megállított dimenzióba emelve.

Hosszú pályafutása, mely az 1970-es évek korai éveiben kezdődött, és amelyet olyan személyiségekkel folytatott intellektuális csere, mint Ermanno Olmi, Riccardo Licata és Giacomo Guidi, háromszáz feletti egyéni kiállításhoz vezetett Európában, Ázsiában és az Amerikai Egyesült Államokban. Legújabb, 2024 és 2025 között Londonban és Varesében zajló fontos kiállításokban a legújabb naturák is bizonyítják, hogy képes a hétköznapok szellemi sűrűségének megjelenítésére úgy, hogy a festés egyszerre legyen tiszta technika és költői látomás. Híres állandó gyűjteményekben jelen lévő művekkel, köztük az Uffizi Galéria Nyomdahivatala gyűjteményében, Massagrande a múlt nagy hagyományával való párbeszédre képes művésznek bizonyul, hogy visszhangozza a valóság csendes rezgéseit a kortárs valóságban.

LEÍRÁS

„Őszi Természetminta”, olaj vászonon, 66x33 cm; csak a vászon, a XX. század 80-as évei; alul- és felül jobbra írt alá; felirat bal felül.

Egy üvegcső belsejében és a kisprofilú szélek között finom őszi tónusú, lágy természetminta bontakozik ki.

A mű felépítése egy szigorú kontrasztjátékon alapul, ahol a témák úgy tűnnek, mintha egy semleges háttérből emelkednének ki, vastag ecsetvonásokkal és színrétegekkel, amelyek a festmény plasztikus sűrűségét adják; a színek teltek és földiek, nem a transzparenciát keresik, hanem a szilárdságot, érezhetővé téve a héjak durva állagát és a gyümölcsökön még jelen lévő föld élő vitalitását. Ez a színjáték, a meleg színek skáláján játszva, festői és gesztusos hatást kelt.

A kép időben Massagrande pályakezdő érettségéhez tartozik, amikor a realizmus kortársságával való kapcsolatát megerősíti, még távol a vékony felületeket és átlátszóságokat idéző atmoszféráktól, amelyeket művészete az 1990-es évek elejétől kezdve fog meghatározni. A festmény azon a szakaszon található, amikor a festő inkább sűrű és anyagos megjelenítést preferál, ahol a szem a valóság fizikai valóságára helyeződik, mielőtt a híres elhagyott belső terekre jellemző metafizikai és nyugodt dimenzióra érkezne. A mű tehát a poéziajának alapkövévé válik, bizonyítva, hogy a természetminta kutatása Massagrande számára szükséges laboratórium volt. Szép festői kivitelezésű és nagy mennyiségű anyagsűrűséget mutató alkotás.

KONDITÓNYEKA

Kiváló általános állapot. Teljes egészében fennmaradt, élénk és jól olvasható szín- és ecsetkezeléssel. A keret spárt megismerés nélkül adomány.

Nyomkövetett és biztosított szállítás megfelelő csomagolással."