A FARELLO - Ancient Dreams

A "Ancient Dreams"-ben olyan művel állunk szemben, amely nem csupán a teret foglalja el, hanem a történelem üledékéből kétségtelenül fel akar törni. A szobor egy finom tömörségének esztétikáját mutatja meg a fragmentumokra épülve, ahol a klasszikusság nem statikus tökéletességként ünnepeltetik, hanem élő, lüktető memória.

A mű erőteljes anyagi és fogalmi ellentéten alapul:
• Alapozás (Álom): A felső rész a régészeti idézetek kuszasága. A nyers anyagból kiemelkedő arc a hellénisták kiegyensúlyozottságát idézi, de szándékos, kissé szabálytalan módon kezelték, így mintha épp most került volna elő a talajból. Ez a "régi álom", a kultúrális gyökér, amely az alapot adja.
• Torzó (Valóság): A kő és a mitológia szilárdságából felemelkedik egy női test lágy és erős formákkal. A talajtól a figuráig vezető átmenet folyékony, majdnem organikus: a nő nem a történelmet támasztja alá, hanem annak közvetlen emanációja. A végpontoknál a befejezetlenség kiválasztása (a fej és végtagok hiánya) az azonosítás helyett a tárgyra, a „mi”-re helyezi a hangsúlyt: nem egy konkrét személyről van szó, hanem a termékenység és az időtlen szépség esszenciájáról.

A terrakotta választása tapintható szenzitivitást kölcsönöz a műnek. A felület nem mesterségesen simított; megőrzi viszont a szobrász hüvelykujjának nyomait, árnyékjátékot teremtve, amely a környezeti megvilágítástól radikálisan változik. Egy modern kontextusban ez a szobor "horgonyként" szolgál: megtöri a minimalista vonalak ridegségét a föld melegével és a történelem mélységével.

"Ancient Dreams" egy csendes párbeszéd arról, hogy mik voltunk és amit továbbra is kívánunk. A szerző nehéz feladatát elérve az agyagot könnyűnek, mint egy éjjeli gondolatot, megalkotja. Nem csupán egy szoborról van szó; egy híd a múzeumi lelet és a kortárs design között, egy emlékeztető, hogy a szépségnek modernnek kell lennie, mély gyökerekkel.

Különleges intenzitású darab, amely méreteit tekintve (23 cm) ellenére is rendelkezik olyan monumentális jelenléttel, amely dominálja a környezetet.

Antonio Fariello (1993) szobrász és díszlettervező; a Firenzei Szépművészeti Akadémián a legjobb osztályzattal és dicsérettel szerzett diplomát, a szobrászat és a plasztikai tervezés szakterületeken a díszlet számára. Tanulmányait Stefano Patti Mester irányítása alatt végezte, és kiemelkedő együttműködéseken keresztül (Isabelle Corniere, Laboratorio Corsanini) sokoldalú profilt alakított ki, amely a hagyományos plasztikus művészetet összeköti a filmes és színházi színpadi igényekkel. Kiállítási tevékenysége nemzetközi és hazai rangos helyszíneket foglal magában, többek között a milánói Permanente-t, Firenzei Palazzo Bastogi-t és a Bologna B4 galériát. Jelenleg a piemonti Cuneóban él és dolgozik, folytatva művészi kutatásait a monumentális szobrászat, medajlista tevékenység és színházi díszlet területén.