Agathe Toman - CLOUD #7 1/15

Ez a mű a művész „OSSZA meg” KOLEKCIÓJÁNAK része.
Fine art glanspapírra nyomtatott fotó durva grainnel. Rómában, Olaszországban fényképezve. 2026 tavasza
A fénykép feltehetően így érkezik hozzád: ki van tekerve, nincs keretezve, és mellé egy hitelesítési tanúsítvány található, amelyet a művész töltött ki és aláírt. Kézzel numerált, aláírt mű elő- és hátoldallal. Kiemelkedő minőségű pigmentes digigráfnyomat.
Agathe Toman művész 2021 óta a Sotheby’s-nél van jegyezve.

Művészeti életrajz:
1989-ben született, francia, osztrák és cseh gyökerekkel, Agathe Toman francia több tudományágban jártas művész, akinek tehetsége a festészettől a költészeten át a szobrászatig, a rajzon és a fényképezésig terjed. A párizsi Párizsi Szabályozó Céh Képművészeti Főiskoláján végzett tanulmányai és a francia haute couture házaknál (Párizs) stylistaként töltött évek után kilenc évvel úgy érezte, hogy kizárólag a művészeti alkotására kell összpontosítania.
Ma a Landes-ben harminc éve él, és az aktuális kortárs művészeti színtéren egy ígéretes alakja, aki itthon és nemzetközi színtéren is elismerésnek örvend.

2021 óta a Sotheby’snél jegyzett műveit háromszor árverésre bocsátották, ami gyors felemelkedését és a rangos művészeti körök általi elfogadását bizonyítja. Különösen a Art Paris kiállításokon végzett figyelemreméltó munkái óriási sikert hoztak neki, és a világ számos magángyűjteményében erős jelenlétet teremtettek.

Agathe palettája mély fekete és kék tónusokat kedveli, egy diszkrét mozgásban lévő körmativ kromatikával. Festményei tiszta pigmenteket, tintákat, olajfestéket és rendkívül erőteljes akrilokat használnak, amelyek visszatérő kapcsolatot keresnek a rejtett dolgokkal, vagyis a nézőt a láthatón túlra repítik. A vászon hatalmat gyakorol, visszhangot adva saját élményeinek.

Róla a Bic golyóstollal készített rajzok destabilizáló vonzóerővel bírnak.
Agathe fotói kaleidoszkópikus absztrakcióik miatt zavarba ejtenek bennünket, és nyugodt érzésekkel, a tökéletes nyugalom emlékével öntenek el bennünket, amely az eredetünk volt. Több száz verssora szövi univerzumát, lírai karakterrel ruházva fel művét. Első kötetének címe: „You will have to learn to smile again” 2024 télen jelenik meg.

Művészete mögött a pszichoanalízisban végzett, tranzakcionális analízison alapuló tanulmányozás is meghatározó, amelyet négy éve folytat Párizsban. Ez a felfedezés gazdagítja koncepcionális folyamatát, lehetővé téve számára a pszichológiai mélységek beépítését művészetébe, amely az új rétegeket hoz be.

Agathe nem különíti el művészetét társadalmi elkötelezettségétől. A lelki egészség, a környezetvédelem és az oktatás olyan témákra összpontosít, amelyekben a munkája megközelíti. Ezek a témák nem csak az ő művészetében jelennek meg, hanem az ő identitásának és személyiségének szerves részei is.

Munkáját több neves kiadvány is elismerte és ünnepelte, köztük a Forbes, az L’Oeil és az Elle, ami jelentős hatását mutatja a kortárs művészet területén.

Agathe Toman továbbra is bűvöli és inspirálja a globális közönséget, művein keresztül egy ablakot adva az emberi tapasztalat összetettségére, ahogy ő észleli és művészetté alakítja azt. Ezeket a tapasztalatokat nagylelkűen osztja meg.

„NÉZETEM
Munkám mélyen fedi fel a lélek és a test közötti összefüggéseket, és dialógusokat sző a lélek és anyag között. Kíváncsiskodom a működésük módjairól környezetükben, az általuk felépített kapcsolódásokról, és a hangokról, amelyeket megérezhetünk vagy érezhetetlenek.
Az identitás, az emlék, az emberi természet és az egyén és környezete közötti kapcsolat témáit kutatom. Műveim érzelmi mélységgel és bizonyos feszültséggel bírnak, és a nézőt befelé irányuló reflexióra hívják, egy olyan út nyitására az alattomosba.

E szándékot a műveim anyagiságába írom: határozottan abstraktak, monokrómban, árnyaltak, ahol a sötétség a világossággal él, a kék a feketére érintkezik vagy egyedül ragyog. A fény hiánya/ jelenlétében vagyunk.
Festményeim, installációim, rajzaim és fényképeim mind abszolút alkotások, amelyek mimesis nélkül születnek, a tiszta érzelmet kiváltva, az Observable feletti felismerést keltve; műveim ennek megfelelően az ilyen belső, el nem árult aspektusok tükrei lesznek.

Az én kezeim és a pigmentek, faszén, golyóstoll és festékek közötti finom együttműködés hozza létre a rajzot papíron vagy vásznon. Az elvégzett technikáim soha nem ismétlődnek, a kimenet soha nem előre meghatározott. Egyre erősebb egyediség.
Így dolgozom a anyag mozgásának rögzítésén, a fény sűrűségének befrontolásán, hogy belőlem származó energiát adjak, hogy a self felébredjen.

Mindig van valami, amit nem sejtettünk. Valami váratlan. Ez a kimondhatatlan, rendkívül összenyomott, finoman felkorbácsolt intenzitás, amely meghódít minket és eláraszt bennünket. A víz, a gravitáció, a kéreg ezek a jelenlétek, amelyek erővel metamorfóliáznak a megfigyelőt. Egy egyedi, lírai behatás nyomát mutatja, ezek az alkotások önporté: énem részei.
Mondom, hogy alkotásaim a pszichés állapotok materializációi, emberi tájak, a lelkem fonalai, amelyekhez mások is kapcsolódhatnak.
Értékük nem esztétikai, hanem abban rejlik, ahogy rezgéseket keltenek a szemlélőnél. Két érzékenység találkozik itt, nem pedig két különálló személyiség. Ez egy élő folyamat. Az alkotás felülírja a közvetlent. Aktív lényekként tekintek rájuk, akik új kapcsokat teremtenek közöttünk.

A szemlélő maga is alkotóvá lesz, életet ad az alkotáshoz egy pszichikai rezonanciák alkimista keverékében.

Elindítok egy utat egy új látás felé önmagára, a világra és a másokra.

Ha a szemlélő most engedi magát meghívni, akkor pszichikai rezonanciák kapcsolódnak és hangolódnak egy közös szimfóniában, egy párbeszéd kezd kialakulni, egy ritmus érezhetővé válik. A lelke anamorfózisa, megfoghatatlan tükör rajzolódik ki. Ez egy költői élmény.
Intenzív és erőteljes jelenlét. Megkövetelő élmény.

Célom, hogy műveim finomítsák az emberi elméket, élesítsák a lelkeket, és hogy az érzelmek válaszoljanak rájuk, hogy szavak is rezonáljanak bennük.
Amit fontosnak tartok, az az, amit a mű az emberben mozgósít, és ennek a találkozásnak az eredménye.

„A pszichés szenvedés mindenhez kapcsolódik, ami elkerüli a szubjektív szimbólumképzés folyamatát. Szenvedünk attól, ami le van blokkolva a pszichében, vagy ami még regisztrációra vár. Az emberi lény nem csak a történetek eseményei vagy bizonyos gondolatai miatt szenved, hanem mert bizonyos folyamatai saját tükört, visszhangot, hallgatást és befogadó helyet nem találtak, és így tévelyednek.” – René Roussillon – A klinikai pszichológia és pszichopatológia kézikönyve, 146. oldal.