Tristan Mottier - Ancré

Műalkotás leírása:

A kép előterében vastag, megfagyott kötelet látunk, amelyet a só és az idő jelzett meg, és amely egy kopott fa hídjára simul. Minden szál a fáradságot, a várakozást, az ellenállást meséli. A fa repedezett, patinás, érdes, mintha évek vihara és hallgatása kopogtatná meg.

Szemben vele egy öreg halászhajó állványosan kikötve, mintha két világ között merevedne. Aék fedélzetén rozsdás vas nyoma, ütközések, sorozatos javítások. A kabinból meleg fény árad, gyengéd kontrasztot alkot a havas hegyláncok rideg, ásványi hidegsége ellen, amelyek körül ölelik a jelenetet.

Az ég nehéz, szinte mozdulatlan. A víz sötét, csendes, tartózkodó. Semmi sem mozdul, mégis minden belső feszültséggel töltött.

Ez a kép nem a távozásról, hanem a döntésről beszél. Arról, hogy maradni lehet. Arról, hogy gyökerezni lehet.

Jellemzők:

• Nyomat: csak 30 példány - 3/30
• Méretek: 60 × 40 cm
• A mű sorszáma: 72 53 68
• A fénykép kézzel sorszámozott és aláírt a művész által
• Művész: Tristan Mottier
• Gondosan csomagolva, védve szállítva

A művész szava:

Mindig is lenyűgöznek ezek a hajók. A merev kötelek, a roskatag kötelek, a patinás vas.
Szeretem azt a fát, amelyet az idő megjelölt, azokat az anyagokat, amelyek már vele járták az utat.

Ezekben a helyszínekben rendkívül jellegzetes illat van. Nedvesség, meleg fa, fém keveréke, kicsit olyan, mint egy öreg autó, ülések, műanyag, valami ismerős és megnyugtató.

Ezek rideg, néha ellenséges helyek. De mindig van benne emberiesség. Olyan kezek, amelyek dolgoztak, javítottak, vártak.

Ezek a hajók nem szépek a modern értelemben véve. Igazak. És pontosan ez az, amit keresek.

Tristan Mottier