Távcső - 1930-1940

Két szemészeti távcső, amelyek megőrizték az első világháború utáni szakasz optikai műszerei iránti méltóságot: a mechanikai strapabíróság és a funkcionalitás mindenestől olyan esztétikával jár együtt, amely szinte kézműves. Mindkettő megmutatja azt a nemes kopást, amelyet csak a évtizedek hagynak hátra: a használat által gyönyörködő bőr kiszáradt, az az ezüstös árnyalat, amely a fémre kísér, amikor valaki utazásokon, megfigyeléseken vagy szolgálatban kísérte őket.

A baloldali pár sötétebb, és a felülete olyan, mint az öregedett bőrre emlékeztető lakk: ennek a hadianyag- vagy közép-közép középkori felfogása van: kompakt, masszív, úgy tűnik, központos éleszthető, még kész parancsokat. Azok a területek, ahol a anyag megvilágosodott, megmutatják, ki tartotta ezt, a valós élet érintéseinek mindennapos érintését.

A jobb oldali pedig zöldes patinájával olyan réz- vagy sárgaréz-alkatrészeket sejtet, amelyek lassan rozsdásodtak, és különösen jellegzetes, foltos felületet adnak azoknak a tárgyaknak, amelyek nedves környezetben éltek vagy hosszú ideig tárolták őket. Tervezése kicsit stilizáltabb, de ugyanolyan gyakorlati: jól arányolt tubusok, látható csavarok, központi tárgyazó, amely a mechanikai pontosságról szól, nem pedig a szemmel látható esztétikai finomításról.

Együtt egy kis párbeszédet alkot két közeli, de nem azonos korszak között: az egyik szigorúbb és hasznosabb, a másik pedig a rozsda által talegott kicsit tengeri jegyre emlékeztet. Mindkettő továbbítja a régi optikai eszközökre jellemző vonzó benyomást: a tudomány, a kaland és az idő együttes keverékét minden felületen.

Igazolással küldés és jó csomagolás."