Agathe Toman - CLOUD #2 15/15

Ez a mű a művész "MEGOSZTOTT KOLLEKCIÓ" részét képezi.
Szépia nyomtatott fotó lágykartonra, talajszemcsés textúrával. Hossegorban, Franciaországban készült fotó. 2021 nyár.
A fotó feltekerve küldésre kerül, nincsen rámázva, és ehhez csatolva lesz egy hitelesítő tanúsítvány, amelyet a művész töltött ki és aláírt. Nyomtatott darab, kézzel aláírt elől és hátul. Nagyon magas minőségű digiprint pigmentekkel.
Agathe Toman művész 2021 óta árnyalatban jegyzett a Sotheby’s-nál.

Művészeti életrajz:
1989-ben született, francia, osztrák és cseh származású, Agathe Toman sokoldalú francia művész, aki a festészetetől a költészeten át a szobrászat, a rajz és a fotográfia felé kiterjedő tehetséggel rendelkezik. A párizsi divattervező kamara patinás iskolájában folytatott tanulmányai és a párizsi haute couture házaknál töltött stylistai évei után kilenc évvel úgy érezte, hogy kizárólag a saját alkotására kell összpontosítania.
Ma a Landes régióban él, tizenhárom éve, és a kortárs művészeti színtéren felívelő alakként erősíti meg magát, itthon és nemzetközi szinten egyaránt.

2021-től a Sotheby’s-nál jegyzik. Művei háromszor kerültek aukcióra, ami gyors felemelkedését és a rangos művésztársaságok általi elfogadottságát bizonyítja. Különösen az Art Paris kiállításon végzett hozzájárulásai nagy sikert hoztak neki, és világszerte számos magángényt kollekcióban találhatóak.

Agathe palettája a mély fekete és kék árnyalatokat részesíti előnyben, egy diszkrét, mozgó kromatikus játékot alkotva. Festményei tiszta pigmenteket, tintákat, olajfestékeket és rendkívül intenzív akrilokat használnak, amelyek a rejtett dolgokhoz kötődő kapcsolatokat újra felfűzik és a nézőt a láthatóból kiemelik. A vászon különleges erőt gyakorol, visszhangot ad a saját tapasztalataira.
A tömör kivitelezésű rajzai Bic golyóstollal készülnek, és zavarba ejtő vonzerőt hordoznak.
Agathe fotói kaleidoszkópikus absztrakcióik révén zavarba hoznak bennünket, nyugodt érzéseket, a tökéletes súlytalanság emlékét öntik ránk, amely a kezdetünk volt.
Számtalan versének ritmusa az ő univerzumát jellemzi, művészetét kifejezi lírai tónusban. Az első verseskötete, a You will have to learn to smile again 2024 télen jelenik meg.

Művészeti praxisán túl Agathe mélyen elkötelezett a pszichoanalízis vizsgálata iránt, különösen tranzakcionális analízisben, amelyet évek óta Párizsban folytat. E felfedezés gazdagítja konceptuális folyamatát, lehetővé téve, hogy nagyon mély pszichológiai dimenziókat építsen be művészetébe, amelyek új rétegeket adnak hozzá.

Agathe nem választja el művészetét társadalmi elkötelezettségétől. Munkája olyan kulcsfontosságú témákra összpontosít, mint a mentális egészség, a környezet és az oktatás. Ezek a gondolat-irányzatok nem csak művészetében jelennek meg; beépült identitásába és személyiségébe.

Munkáját több rangos kiadvány, köztük a Forbes, az L'Oeil és az Elle, elismerte és ünnepelte, és ezzel jelentős hatást gyakorolt a kortárs művészet területén.

Agathe Toman továbbra is elbűvöl és inspirál világszerte közönséget, művein keresztül betekintést nyújtva az emberi tapasztalat összetettségébe, ahogyan ő észleli és átalakítja a művészetbe. Ezeket a tapasztalatokat nagy bőkezűséggel oszt meg.

"NÉZETEM:
A munkám a lélek és a test közötti mély kapcsolatokat vizsgálja, hogy párbeszédet teremtsen a szellem és az anyag között. Kérdezem ezeknek a rendszereit a környezetükben, az összeköttetéseket, és a látható és láthatatlan rezgéseket, amelyek ezzel járnak.
Olyan témákat kutatok, mint identitás, memória, emberi természet, az egyén és környezete viszonya. Munkáim érzelmi mélységgel és bizonyos feszültséggel bírnak, amelyek beavató módon hívják fel a nézőt önreflexióra és az won't be megnyit egy kaput az unconscious felé.

Ezt a szándékot a saját alkotásaim anyagiságába építem be: drámaian absztraktak, monokrómok, árnyaltak, ott, ahol a sötétség a világossággal együtt él, a kék a feketét érintve roppan, vagy saját világosságát éri el. Ott tartunk, ahol a fény hiánya / jelenléte áll.
A festmények, installációk, rajzok és fényképek mind abszolút teremtések, amelyek túllépnek a másoláson, és a tiszta érzelmet keltik életre, felébresztik a láthatatlan ébredését; műveim olyan belső arcokat tükröznek, akik még nem kerültek felszínre.

Intenzív kéz- és pigmentkapcsolat, krétapor és golyóstollak közötti kapcsolódás, a papírra vagy vászonra kerülő anyag lerakásával. Megvalósítási technikáim soha nem ismétlődnek; kontrollálatlan eredmény. Egyedi jegy.
Így rögzítem a matéria mozgását, a fény sűrűségét, és belőlem adom át magamat, hogy ébredjen egy Én.

Mindig van valami, amit nem sejtettünk. Valami váratlan. Ez a kimondhatatlan intenzíven összenyomott, finoman csiklandozott, amely megigéz és elönt bennünket. A víz, a gravitáció, a kéreg ezek a mindent átható elemek átalakítják a megfigyelőt erejükkel. Egy jellegzetesen egyedi lenyomat megjelenése, lírai absztrakció, önarcképek, az én egyes részeit ábrázoló portrék.
Azt mondom, alkotásaim a "pszichikus állapotok materiális megvalósulásai", emberi tájak, a lelkem fonalai, amelyekbe mások is beleolvadnak.
Értékük nem esztétika, hanem az a rezgés, amelyet műveim a szemlélőben keltenek. Kettőjük találkozása, nem pedig két különálló személyiség többé. Ez egy élő folyamat. A mű túlmutat a közvetlenön.
Élekő személyként tekintek rájuk, aktív lényekként, akik új kapcsolódásokat teremtenek közöttünk, bennünk.

A szemlélő egy idő után maga is alkotóvá válik, életet ad a műnek a pszichikai rezonanciák alkimiai keveredésében.

Elindítok egy utat egy új látásmód felé való utazáshoz, önmagamhoz, a világhoz és másokhoz.

Ha a szemlélő most már meghívást fogad, pszichikai rezonanciák egyeznek és egymáshoz hangolódnak egy közös szimfóniában, párbeszéd kezd el kialakulni, ritmus érzet támad. A lelkének anamorfózisa rajzolódik ki, megfoghatatlan tükörképként. Ez egy költői élmény.
Intenzív és erőteljes jelenlét. Kihívást jelentő tapasztalat.

Azt szeretném, ha a műveim megtisztítanák az emberi elmét, élesítenék a lelkeket, és a benne zajló érzelmek visszhangra találnának; hogy szavak is visszhangozzanak bennük.
Ami fontos, az az, hogy a mű mit mozdít meg bennünk, és ennek a találkozásnak az eredménye.

„A pszichikai szenvedés összefügg azzal, ami elkerüli a személyes szimbólumképzés folyamatát. Szenvedünk attól, ami pszichikailag blokkolt, vagy pszichikai bejegyzésre vár. Az ember nem csak a események miatt szenved, vagy bizonyos gondolatok miatt, hanem mert bizonyos belső folyamatoknak nincsen tükrük, visszhanguk, hallgatásuk és befogadóhelyük és ezért vándorolnak céltalanul.” – René Roussillon - A klinikai általános pszichológia és pszichopatológia kézikönyve, 146. oldal.