Josep Soler (1941) - St. Privat

Pictura Galeria bemutatja Josep Solerhez tartozó, ez a pompás műalkotást, amely az ember és a természet közötti harmóniát ábrázolja egy tágas, nyugodt tájban, amelyet egy hegyről és egy körülölelő fénnyel ural. A festmény kiemelkedik kiváló technikájával és a közvetített festői minőségével.

· A keret méretei: 58x50x4 cm.
· A mű méretei: 46x38 cm.
· Olaj a vásznon, kézzel aláírva a mű jobb sarkában, J. Soler.
· A darab jó karbantartott állapotban van.
· A mű gyönyörű kerettel eladó (az aukció részeként ajándék).

A mű Girona egyik exkluzív magángyűjteményéből származik.

Fontos megjegyzés: a mellékelt fényképek a tétel leírásának szerves részét képezik.

A műt professzionálisan csomagolja ki egy IVEX-szakértő (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagokat felhasználva védelme érdekében. A szállítási díj magában foglalja a professzionális csomagolás költségét és a szállítókövetést.
A szállítás a Correos vagy GLS által történik nyomonkövetéssel. Nemzetközi szintű kiszállítás elérhető.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép a néző előtt úgy nyílik ki, mint egy ablak egy tág és fényes tájra, ahol a természet a színek és formák gyengéd görbületeiben bontakozik ki. A kompozíció közepén egy kékes-violett tónusú hegy emelkedik ki, amely meghatározza a horizontot, létrehozva egy vizuális referenciapontot, amely rendezi a teret és nyugodt érzetet teremt. Az ég rendezett és dinamikus, tele árnyalatokkal, amelyek a halványzöldtől a finom kékekig terjednek, a felhők mozgását és a fény változatosságát sugallva a festményben.
A táj középső részén egy síkság terül el, amely úgy tűnik, mintha lélegezne a nyugalomtól, és egy növényi sáv metszésével válik el a közeli talajtól a távoli résztől. Apró, szétszórt épületek integrálódnak ebbe a környezetbe anélkül, hogy rájuk telepednének, egy mérsékelt emberi dimenziót adva, amely nem töri meg a harmóniát. Ezek a házak, aprónak tűnve a hegyóriáshoz viszonyítva, a menedéket és a tartozás érzetét idézik elő egy hatalmas és nyitott környezet közepén.
A talaj az első sík előtt gazdag részletekkel van megoldva, ellentétben a távolabbi zónák lágyabb ségével. Itt a föld, a fű és a virágok összefonódnak egy élénk kompozícióban, ahol a mélyzöldek vörös, sárga és fehér foltokkal keverednek. A ecsetvonások mozgást és spontaneitást sugallnak, mintha a táj folyamatosan változna. Egy kanyargó út vezet a néző tekintetét a kép belsejébe, meghívva a nézőt, hogy járja be a teret és fedezze fel árnyalatait.
Ebben a zónában két kis emberi figura jelenléte halk narratívát ad a jelenetnek. Az ő méretük a tájhoz viszonyítva hangsúlyozza a környezet skáláját, és aláhúzza az emberi és a természet közti kapcsolatot. Ezek a figurák úgy tűnnek, mintha megállnának vagy lassan haladnának, mintha a tájat figyelnék vagy bensőséges pillanatot osztanának meg a végtelenség közepén. A jelenlét érzelmi tónust ad a kép olvasatának gazdagításához.
Az általános színpaletta frissesség és könnyedség érzetét közvetíti, ahol a színek nem a természetes realizmus pontosságát keresik, hanem egy atmoszféra idézését. A tónusok közötti átmenetek lágyak, de kifejezőek, mélység érzését teremtve merevség nélkül. A hegy, az ég és a síkság egy folytonosságban olvad össze, amely egyensúlyban lévő világot sejtet, ahol minden elem helyét találja egy összképben.
Összességében a kép egy nyugodt és tágas tájat ábrázol, ahol a természet és az emberi jelenlét kölcsönhatásban áll egy lírai látomásban, amely a szemlélődésre és a szemlélődésre hív.