Paolo Fedeli - Dentro New York

Paolo Fedeli Toszkánában, 1957-ben született. Toszkánai Művészeti Intézetben végzett, ahol a Művészet Mestere diplomát kapott. Számos egyéni kiállítást rendezett Itáliában és külföldön. Többek között Ukrajnában, Franciaországban, Oroszországban, Spanyolországban, Rómában és még sok helyen. Számos Állandó Tárlaton jelen van. Művei közhasznú és magán gyűjteményekben találhatók. Tevékenységét nemzetközi és hazai magazinokban és napilapokban is kritikai visszhang kíséri. Részt vett a legnagyobb, hazai csoportos művészeti seregszeméken, jelentős idézetekkel és kritikai elismerésekkel gazdagodva. 1979-től napjainkig összesen 176 első díjat nyert festészeti versenyeken Paolo Fedeli az erdők mély érzelmi elcsendesítője, a természet kántora.

RÓLA MONDJÁK:

Paolo Fedeli kiváló eleganciájú festő. Olyan események narrátora, amelyek valószínűtlenek és megismerhetetlenek, feltevések nélküli kérdések narrátora. Az a vándorlása Toszkána és egy nyugati modern nagyváros anonimitása között, ahol minden látkép egyetemleges az globalizáció abszurditásában, talán meglepőnek tűnhet számunkra. Ugyanez igaz a nyelvének változására is. Ennek ellenére finom összekapcsolódást látunk a mezők, dűlők, derengő égboltozat, éjszakai fények, nedves utcakövek csillogása, a koromfoltos légkörök között: soha nincs élőlény, mintha az emberek, a mindennapok, a munka, a szerelem, a gyűlölet, a versengés, az ébrenlét, az alvás elkerülné Paolo művészeti költészetének társadalmi vagy jól érthető értelemben vett realizmusra utaló vonatkozását. Valószínűleg a francia költő, Paul Verlaine is egyetértett vele, megőrizve a szavak és a színek közti megfelelő távolságokat:

Akkor is fontos, hogy ne válassz
szavakat némi hibával:
senki sem drágább a szürke dalnál, ahol a bizonytalan összekapcsolódik a pontostal.
Térj el annyira, amennyire csak lehet, a gyilkos éleselméjűségtől,
a kegyetlen szellem és a tisztátalan nevetés elől; ezek könnyeznek a kék szemektől!
Vedd elő a beszédet és görgesd meg a nyakát!
Így tehát Paolo Fedeli olvasói kulcsa: az önreferencialitást és a megdöbbentőt felülírta a bizonytalanság homályával. A mindennapi retorika és a tollas hangok lármája helyett a hiány sujtását választotta, a felismerhető ábrázolását a vizuális költészet felemelkedésére cserélte.

Paolo Levi