Antoni Tapies (1923-2012) - Nocturn Matinal 2

A NYOMTATÁRÓL
- Litográfia Guarro papíron.
- Exemplar C.M. (kifutott kiadás), amely a gyűjtői szemszögből növeli az érdeklődést.
- Ez a mű része az *Nocturn Matinal* könyv kiadásának, amelyet Antoni Tàpies és a költő Joan Brossa (1919–1998) közösen készített, és amelyet a Polígrafa adott ki.

A MŰVÉSZRŐL

Ez a munka a Nocturn Matinal sorozathoz tartozik, amelyben Tàpies teljesen kibontja anyagi és szimbolikus nyelvét. A kompozíció egy nagy központi terület köré szerveződik földtónusú árnyalatokkal, durva és organikus megjelenéssel, amely a megkopt falakra és a kopás vagy az idő által megviselt felületekre utal – ezek a motívumok visszatérnek művészi univerzumában.

A vízszintes vonalak határolják a teret, és alapvető, szinte primitív jelekként funkcionálnak. A szélek mentén elhelyezkedő gesztusjelzések intenzívvé teszik a mű expresszív és szinte rituálés jellegét. Összességében egy zord és meditatív hangulatot közvetít, ahol a anyag, a jel és a űr párbeszédet folytat, amelyet erőteljes költői töltés tölt meg.

A MŰVÉSZRŐL

Antoni Tàpies (Barcelona, 1923-2012)

katalán művész volt, és a 20. századi európai informális egyik legbefolyásosabb alakja. Javarészt autodidakta módon dolgozott, az avantgárd és a keleti hagyomány inspirációit ötvözve saját nyelvet teremtett, ahol az anyag és a szellem összefonódik. Olyan anyagokat használt, mint a föld, a homok, a márványőrlemény és a mindennapi tárgyak, sűrű felületeket hozott létre olyan szimbólumokkal, amelyek a memóriát, a törékenységet és a transzcendenciát idézik. 1984-ben megalapította a Antoni Tàpies Alapítványt, amely egy olyan művészi és intellektuális örökséget konszolidál, amely kísérletezéssel és kritikai reflexióval párosul.

Az 1950-es években nemzetközi elismerésre tett szert a Velencei Biennálén és a Kasseli Documentán való részvétellel. A Velencében (1958) megnyerte a Festészet Nagydíját, később a Arts (1990) Asturias Hercege Díjat is megkapta. Emellett 2010-ben Juan Carlos I király lovaggá is ültette.