MUMA - Coreografía de las formas (XL)

Ez a mű geometriai nyelven szólal meg, amely a építészet és a játék, a racionális szerkezet és az érzéki intuíció között mozgólódik. Az elemi formák—körök, négyzetek, félkörívek—rendszereződnek úgy, mint egy olyan rendszer fragmentumai, amely soha nem tud teljesen megoldódni. Inkább mint egy zárt kompozíciót felépítő törekvés, a festmény úgy tűnik, egy ideiglenes egyensúlyt javasolni, egy olyan rendet, amely belső feszültségeken keresztül tartható fenn.

A primér szín használata erősíti ezt az alaposság érzetét. A mély kék, a kitágult piros és a fényes sárga egyetemes vizuális grammatika felé utal, szinte archetípusos, míg a rózsaszínes üregek és a szürkés árnyékok emberibb és észlelhetőbb dimenziót vezetnek be. A festett árnyék különösen jelentőségteljes: nem naturalista árnyék, hanem annak a tudatossága, hogy minden forma tartalmaz egy nyomot, egy másolást vagy önmaga elmozdulását. A mű nem tárgyak ábrázolására törekszik, hanem annak bizonyítására, hogyan mind vizuális konstrukció mentális konstrukció is egyben.

A festményben állandó a tartózkodás és a túlcsordulás viszonya. A figurák úgy tűnnek, mintha egymásba szeretnének illeszkedni, de mindig marad egy felesleg, egy görbe, amely megszakítja a szögletes vonalat, vagy egy üresség, amely megakadályozza a rendszer teljes zárulását. Ez a megszakítás megakadályozza, hogy a geometria puszta matematikai merevséggé váljon, és a emberi tapasztalatról szóló elmélkedés felé vezet – még a rend igyekezetében is mindig marad egy kis kiszámíthatatlan dimenzió. A kompozíció értelmezhető úgy is, mint az ellentétek együttélésének metaforája. A görbe és a hajlított, a nehéz és a könnyű, a stabil és a dinamikus egymás mellett létezik hierarchia nélkül. Minden elem a másiktól függ, hogy értelemmel bírjon, mintha a festmény megerősítené, hogy a harmónia nem a homogenitásból, hanem a különbségek közötti viszonyból származik.

Ezekben az értelemben a mű dialógust folytat egy konstruktív és absztrakt hagyománnyal, de távolodik a dogmatikus ridegségtől. Benne ott van egy játékos és szinte poétikus dimenzió: a formák úgy tűnnek, mintha mozgó darabok lennének egy folyamatos átalakulásban. A festészet nem ad végleges megoldást, hanem teret ad arra, hogy elgondolkodjunk, miként lakjuk a rendet, az egyensúlyt és a bizonytalanságot.

A MUMA-ról:

A MUMA egy művészeti duó, amelyet egy általánosító 3D-s szakember és egy tervező-dizájner, valamint egy művészettörténész alkot. Mindketten a Madridban található CEU San Pablo Egyetemen végeztek. Művészi tevékenységük a képzőművészetre összpontosít, különös tekintettel a színre, a mozgásra és a formák dinamizmusára, valamint a környezet változásának variációira. Művészetük úgy van megfogalmazva, hogy beépüljön a térbe és közvetlen párbeszédet létesítsen a mindennapi rutin és az emberi tapasztalat között, feltárva egy vitalitásra irányuló látásmódot, amely összekapcsolódik az impresszionizmus eszméivel, például a természettel, a színnel és a változó környezettel. A MUMA a madridi digitális és plasztikus művészetek szakmai környezetéhez kapcsolódik, pályázatokon való részvételekkel.

A mű elkészítésével, csomagolásával és szállításával kapcsolatosan:

A mű kézzel aláírt a művészduó által, és hitelesítő igazolással is ellátott, amelyet szintén ők írtak alá. A vászon tekercsben van, óvatosan becsomagolva egy erős kartondobozba, és a vásárlás megerősítését követő három munkanapon belül elküldésre kerül. A kiszállítás várható ideje a célállástól és a választott szállítójától függ."