Agathe Toman - CLOUD #2 13/15

Ez a mű része az előadó „MEGOSZTOTT CSALÁD” kollekciójának. Finom art-glanzpapírra nyomtatott, textúrát adó szemcsézettséggel. Hossegor, Franciaországban fényképezve. 2021 nyár.
A fotó kicsavarva küldik el, keret nélkül, és csatolva lesz hozzá a művész által kitöltött és aláírt hitelesítő tanúsítvány. A mű sorszámozott, kézzel aláírt, előrí és hátulján is. Nagy minőségű pigmentes digiprint.
Agathe Toman művész 2021 óta szerepel a Sotheby’s adta licitre.

Művészeti életrajz:
1989-ben született, francia, osztrák és cseh (eredetű) Agathe Toman, több területet átívelő francia művész, akinek tehetsége a festészettől a költészeten át a szobrászatig, a rajz és a fényképezés felé terjed. A párizsi Couture Szalon Kamarának méltó iskolájában végzett tanulmányok után, és a párizsi high fashion házak stylistájaként eltöltött évek után kilenc évvel úgy érezte, hogy kizárólag művészi alkotásaira szeretne koncentrálni.
Ma tizenkét éve a Landes régióban élve egy feltörekvő alakjává válik a kortárs művészeti színtérnek, itthon és nemzetközi szinten is kedvelik.

2021 óta a Sotheby’snál jegyzik, munkái három licitre kerültek aukcióra, ami gyors felemelkedését és a neves művészeti körök által való elfogadását mutatja. Számos kiállításon, köztük az Art Paris-on végzett jelentős hozzájárulásai óriási sikert hoztak neki, és világszerte sok magángolytás kollekcióban erősítik a jelenlétét.

Agathe palettája a fekete és kék mély árnyalatait kedveli, a mozgásban lévő finom kromatizmus. Festményei tiszta pigmenteket, tintákat, olaj- és akrilfestékeket használnak, szenzációs intenzitásúak, amelyek a rejtett dolgokkal való újbóli kapcsolódás felé terelik a nézőt, kiléptetve őt a láthatóból. A vászon hatalmas erővel bír, visszhangot ad saját élményeinek.

Bic tollal készült rajzai destabilizáló vonzást mutatnak.
Agathe fotói absztrakt kaleidoszkópikus felületeivel zavart kelt, és nyugodt, felidéző érzések özönével hömpölyögnek ránk, mint a tökéletes tehetetlenség emlékei, amelyek kezdetünk voltak.
Több száz költeménye ritmikus módon tölti be az univerzumát lírai jelleggel, amely jellemzi művészetét. Az első verseskötet „You will have to learn to smile again” 2024 télen jelenik meg.

Művészeti tevékenysége mellett Agathe mélyen elkötelezett a pszichoanalízis it transactionális analízis formájában folytatott tanulmányai iránt, amiket már négy éve (Párizsban) folytat. Ez a kutatás gazdagítja konceptuális folyamatát, lehetővé téve, hogy mély pszichológiai dimenziókat integráljon művészetébe, amelyet új vastagságok öntenek magára.

Agathe nem különíti el művészetét társadalmi elkötelezettségeitől. Művészete olyan kritikus témákra összpontosít, mint a mentális egészség, a környezet és a nevelés. Ezek a gondolatirányok nemcsak jelen vannak a művészetében; szerves részei identitásának és személyiségének.

Munkáját neves kiadványok, mint a Forbes, L’Oeil és Elle is elismerték és ünnepelték, megerősítve kortárs művészeti területen betöltött jelentős hatását.

Agathe Toman továbbra is lenyűgöz és inspirál egy globális közönséget, művein keresztül bepillantást adva az emberi tapasztalás összetettségébe, ahogyan ő látja és művészetté formálja azt. Ehez nagyvonalú megosztást kínálva osztja meg tapasztalatait.

"VIZIÓM:
Munkám mély kapcsolatokra kérdez rá a psziché és a test között, párbeszédet teremtve a lélek és a matéria között. Vizsgálom az őket környező környezetben való működésüket, a kapcsolódásaikat és az érzések, érzetek, amelyeket bevonnak; és a láthatatlanul is megnyilvánuló rezgéseket.
Az identitás, az emlék, az emberi természet és az egyén és környezet közötti viszony olyan témák, amelyeket boncolgatok. Műveim érzelmi mélységgel és egyfajta feszültséggel bírnak, előcsalogatva a nézőt egy introspektív gondolkodásra, kinyitva az öntudatlanság felé vezető átjárót.

Ezt a szándékot az alkotásaim anyagiságába írom be: végletesen absztraktak, monokrómok, árnyaltak, ott, ahol a sötétség a világossággal él együtt, a kék a feketét érintve lobban fel, vagy egyedül megvilágosodik. Ott tartunk, ahol a fény hiánya jelen van/van jelenlétben.
Képeim, installációim, rajzaim és fényképeim mind abszolút teremtések, amelyek semmilyen utánzásból nincsenek, az érzelmet tisztán közvetítik, kiváltva a Láthatatlan felébresztését; ezek így tükrözik azokat a belső részeket, amelyeket még nem fedtek fel.

Munkáimban a pigmentekkel, briógé vagy grafit, golyóstoll és festékanyag között precíz összhang van, anyag lecsapgdása a papírra vagy vászonra. Végrehajtási technikáim nem ismétlődnek, kontrollálatlan eredményeket hoznak. Egyre erősebb a különlegesség.
Így igyekszem rögzíteni az anyag mozgását, a fény sűrűségét, belőlem adva egy Moi felébresztését.
Mindig van valami, amit nem sejtettünk. Valami meglepő. Ennek a megfoghatatlan, intenzíven tömörített, finoman élesztett, bennünket meghódító jelenségnek az érvényesítésében a víz, a gravitáció, a kéreg mindenütt jelen van, és átalakítják a megfigyelőt erejükkel. Egyedülálló nyom adott formában, lírai absztrakció, az én önarcképeim, részeim portréi.
Azt mondom, alkotásaim a „pszichikus állapotok materializációi”, emberi tájak, a lelkem szálaiból szövődő mintázatok, amelyek mások számára is beolvadásra hívnak.
Értéke nem pusztán esztétikai; az a rezgésekben rejlik, amelyet műveim a néző szemében keltenek. Két érzékenység találkozik, s nem két különálló individuum többé. Ez egy élő folyamat. A mű túllép a közvetlen jelenen. Aktív lényként tekintek rájuk, új összeköttetéseket teremtve közöttünk.

A néző azáltal válik alkotóvá, hogy életre kelti a művet egy pszichikai rezonanciák alkímijában.
Elindítok egy utat egy új látomás felé arról, ki vagyok, önmagam, a világnál és a többieknél.

Ha a néző most meghívást fogad, akkor a pszichikai rezonanciák összhangban összecsengnek, egyetlen szimfóniában állnak össze, egy dialógus kezdődik, egy ritmus érezhetővé válik. Az ő lelkének anamorfózisa rajzolódik ki, megfoghatatlan tükör. Ez egy költői élmény. Intenzív és erőteljes jelenlét. Követelő élmény.

Azt szeretném, ha műveim finomítanák az emberi elmét, élesítsák a lelkeket, és hogy az érzelmek visszhangot találjanak bennük, hogy a szavak is visszhangozzanak.
Fontos az, amit a mű a bennünk mozgósít, és ennek a találkozásnak az eredménye.

„A mentális szenvedés összefügg mindazzal, ami elkerüli a szubjektív szimbólumképzés folyamatát. Szenvedünk attól, ami mentálisan blokkolt, vagy pszichikai bejegyzésre vár. Az ember nem csak események vagy bizonyos gondolatok miatt szenved, hanem mert belső folyamataiban nem talált tükröt, visszhangot, hallgatást és befogadót, és így vándorol.” – René Roussillon - Pszichológia és klinikai pszichopatológia kézikönyv, általános klinikai rés, 146. oldal.